7. fejezet:) A koncert...

Megjöttem újra *-* Eléggé megcsappantak a komik :( ha nem tetszik, kérlek jelezzetek nekem, próbálok javitani, remélem azért nem rossz lett.... Kövi rész 5 megjegyzés után *csak, hogy tudjam mennyien olvassátok, érdemes e folytatnom* :3
..................................................................................

Utolsó szúrós pillantást vetettem, rá, sajnos nem tudtam tovább faggatni, mivel kijöttek a fiúk a színpadra, mindenki hatalmasat sikított, tapsolt…

- Készen álltok? – kérdezte Liam, elsőként a színpad széléhez érve.

- Akkor csapjunk egy nagy bulit! – ordította Zayn, már mindenki kint volt.

A bevezető dal Up All Night, szerintem teli találat. Hiszen igazából is I wanna stay up all night J. Teli torokból énekeltünk kitartóan J senkit sem érdekelt ha berekedt… Nagyon hosszú koncert volt. Örök kedvenc számom a TDKAU, ma is sírtam rajta L Olyan szép, valahogyan mindig meghatódok. Utolsó számon, szintén kikönnyeztem, nagyon meglepődtem, rengeteg emlék fűz ehhez a számhoz. Forever Young. Jaj. Alig bírtam ki, furcsa érzés öntött el. És vége lett. Mi VIP jegyesek bevonulhattunk egy terembe, ott kellett várnunk a fiúkra ameddig megérkeznek………………………………………………………

Az asztalok gyönyörűen meg voltak terítve, azt hittem csak álmodok. Ez nem lehet igaz! Pár perc múlva már bejöttek a fiúk, immár átöltözve, laza stílusra véve a figurát. Wow! Az egész összegyűlt rajongó tábor hatalmasat sikított, én mondjuk nem, bár belül igen, de az lényegtelen. Nem szerettem volna, ha első látásra meg lenne rólam a véleményük. Szerintem a többi rajongók nem szimpatizáltak engem nagyon, mivel csak Cece ült mellettem a hatalmas asztalnál. Oké, hogy nem vagyok annyira kikenve, mint ők mert nem akartam bohócnak kinézni. De azért vetnek felém olyan utálkozó pillantásokat? Hova kerültem én?? Mire kitértem a sok gyűlölő pillantásból, véget ért a fiúk köszöntője, észrevettem, hogy Harry levágja magát mellém (???) Azt hittem az előbbinél nem utálhatnak jobban? Na akkor erre nem számítottam, szinte ölni tudott a sok őrült rajongó a pillantásával. A feszült, szinte robbanékony hangulat csak egyre jobban fokozódott. Kihozták a kaját, ekkor még mindannyian csendben ültünk, ettünk. Nem mertem Harryre ránézni, sőt senkire sem mertem … Miután megettük a vacsorát, elvitték a tányérjainkat valaki, megérintette a kezemet…

- Szia hogy hívnak? Valami gond van? – kérdezte Harry a szemembe nézve, mélyen.                                     - Szia! Kelly Frey vagyok. És hát hogyan is mondjam, jó lenne ha túlélném ezt az estét?

Kérdőn nézett rám, felvonta a szemöldökét.

- Mér ne élnéd túl?

- Hát tekintettel arra, hogy ma talán a tekintetekkel vagy 50 kés szúrást kaptam, egészen jól vagyok… - magyaráztam

.- Hát oké – nevetett.- De mér? Még mindig nem értem mi a gond!

- Amióta ideértem az óta, valamilyen oknál fogva, a többiek majdnem megölnek. Ne kérdezd miért…

- Jaj értem, akkor ezt nincs lehetőségem megtudni. – mosolygott, azzal a kisfiús édes mosolyával. Én meg szépen lassan elvesztem a türkiz szempárban. Már egy ideje mindenki minket nézett, már-már kínos csöndben. Ajjaj. Liam szerencsére megszakította, bár nem tudom mi lett volna ennek a következménye.

- Khm… Na ide… figyeljetek már…Na oké most már… - dadogott. – Akkor fél óra múlva kezdődik a buli, mi addig kicsit elmegyünk… - emelkedett fel a székről, Harry székéhez ment, felhúzta. – Na gyerünk kaszanova, kifelé… - tuszkolta ki szegényt az ajtón, de megtorpant. – Héj! Ti nem jöttök?

- Mér kéne? – vonta fel a fél szemöldökét Zayn.

- Hát jó volna. – becsukta az ajtót, a fiúk pedig utána mentek kelletlenül. Na most ha ezt a fél órát túl fogom élni akkor tapsot nekem. Mikor az ajtó mögül megszűntek a hangot, az egész lány csapat egy emberként jött felém.

- Mégis ki vagy te? – kérdezte az egyik.

- Hogy mered elvinni tőlünk Harryt? – jött a másiktól

Ijedten kapkodtam a fejemet köztük, úgy éreztem, nem bírom sokáig.

- Válaszolnál a kérdésekre, én is kíváncsi vagyok!!! – csapott arcon, egy ismeretlen arc, aki most turakodott oda a tömeghez.

- Én… én… én… - dadogtam. – Nem csináltam semmit esküszöm.

- Na biztos el is higgyük, hisszük, ha látjuk.

- De hát láttátok!

- Ne feleselj, vagy kapsz még egy pofont, de az már erősebb lesz. – mondta, nekem meg a szívem hevesen kezdett dobogni. Ne! Nem bírom a nagy tömeget. És szédülök. Azt hiszem ennek nem lesz jó vége!.- Héj figyelnél rám?? Ha még egyszer flörtölsz Harryvel én agyon csaplak!.

Nem ez nem jó jel. Próbáltam válaszra nyitni a számat de nem ment, nem jött ki hang a számon. Megszédültem…

*Cece szemszöge*

Nagy tömeg körben állt mikor visszaértem a kézmosásból. Mi történik itt? Gyorsan odarohantam a VIP jegyes rajongókhoz.

- Mi folyik itt?- törtem magamnak helyet a tömegben. Aztán megláttam Kellyt ahogy a földön fekszik szinte eszméletlenül! – Úr Isten! Mit műveltetek? Még ti nevezitek magatokat igazi Directionereknek? Inkább segítsetek, ne álljatok! Gyerünk! Valaki! Ha valami baja történik, én nem tudom, mit csinálok veletek! – kiabáltam, lehajultam a barátnőmhöz. Nem, nem tért magához…

*Harry szemszöge*

Bementünk az egyik szobába, becsukták az ajtót.

- Harry, tudom, hogy szeretsz barátkozni… khm… meg mást is… de azért nem kellene mindenkivel!

- Jó, jó! De nem kell engem félteni!

- Na igen? Ezt hallottam párszor! Kérlek vigyázz magadra, ha még egyszer összetörnél, félek azt már nem bírná ki a banda…

- Tudom haver! De nyugi! Nem lesz semmi gond…- veregettem meg a vállát. A többiek néma csendben figyeltek minket, nem tudtak mit szólni, csak néztek, néztek és néztek…

- Akkor rendben van! Mehetünk… És még egyszer kérlek vigyázz magadra!!! Nem lenne jó, ha vége lenne a One Directionnek.

- Okés. – indultam meg az ajtó felé, mikor kiléptem, nem erre a látványra számítottam.

- Te jó ég!!! Mi van itt? – rohantam oda a tömeghez. – Mi van kellyvel?? – kérdeztem ijedten.

- Harry, végre! Segítened kell. Hoznál vizet? Be kéne vinni őt valahova.

- Persze hozok! – válaszoltam a szőke hajú lánynak, aki fölötte térdelt. – Mentőt nem kell kihívni? Felviszem a hotelba.

- Egyenlőre még nem, rendbe fog jönni, csak túlságosan felizgatta magát, azt hiszem megfenyegették őt… Megyek veletek! A barátnője vagyok. A nevem Cece Meercy.

- Nem! Vigyázok rá én! Nyugodtan maradj itt! Úgyis bulizni jöttél, én hibám, nem szabadott volna őt itt hagynom. – kapott el a lelkiismeret furdalás.

- Harry, komolyan? Nem lesz gond? A szülei megölnek, ha valami baj történik vele.

- Cece, ne félj! Vigyázok rá! Tényleg! – néztem a szemébe.

- Oké! Bízok benned! Na menjetek! Sziasztok, remélem minden rendben lesz.

- Én is! Sziasztok! – köszöntem a megszeppent rajongóknak és a fiúknak.

Elindultunk, és lassan beültettem őt az autóba. Szegénnyel fogalmam sincs mit műveltek. Egyáltalán nem volt eszméleténél. Úgy sajnálom. Nyomtam egy puszit a homlokára és beindítottam a kocsit. Kelly egész úton nem szólt semmit, meg sem mozdult. Kezdtem komolyan aggódni érte. Megérkeztünk. Felemeltem, felvittem a szobába, lefektettem az ágyra. Szerencsére lélegzett, úgy tűnt semmi komoly, már ha mondhatnám arra, hogy valaki eszméletlenül fekszik, hogy semmi komoly. Kimentem készítettem magamnak egy kávét a konyhába, leültem a kanapéra. Csak figyeltem őt… 10 perc eltelt, és semmi, Kelly nem mozdult, csak halkan lassan szuszogott. Hiába szólítgattam, hiába fogtam meg a kezét, ő nem kelt fel. Most vagy soha! Kezembe vettem a neki elkészített vizet, és… és… ráöntöttem. Hirtelen köhögni kezdett, felemelte a fejét, nyöszörögni kezdett…

- Hol… vagyok? – kérdezte lassan kinyitotta a szemeit. – Harry te? És miért vagyok vizes? – próbált fölkelni, de túl hirtelen.-  Aú, a fejem, szédülök, le kell ülnöm vagy feküdnöm…  

- Na akkor annyi történt, hogy valamiért összeestél a bulin. Állítólag a rajongók kezdtek el fenyegetni meg ilyenek.

- Ja hát oké… Bocsi, hogy haza kellett jönnöd miattam! Nem bírom a feszültséget.

- Semmi baj. J

- Nem akarsz visszamenni?

- Viccelsz?? Itt nem hagylak!

- De már jól vagyok…- ült fel lassan, de láttam, hogy összeszorítja a fogát, aha, tényleg már jól van… -.-

- Nem megyünk sehová, nézd Kelly, tudom, hogy nem vagy jól… Tiszta fehér vagy!!

- Ilyen a bőrszínem!!

- Na persze!- néztem rá szemrehányóan.

- Harry menjünk! Miattam, nem kell lemaradnod a buliról!

- Szívesebben vagyok veled!

         

*Kelly szemszöge*

- Ez mit akar jelenteni?? – kérdeztem, kis szünet után, nem nagyon bírtam megérteni, amit mondott, a kóma még eléggé hatott.

- Hát egyszerűen, azt, amit mondtam.- nevetett, leült mellém a kanapéra, átölelte a derekamat, amitől kicsit zavarba jöttem.

- Mi a baj? Tiszta vörös vagy!

- Semmi… semmi- válaszoltam, ő közelebb hajolt hozzám, ujjaival kihúzta a hullámos tincseket az arcomból, számra tapasztotta az ajkait, megcsókolt. Ezernyi pillangó röppent fel a gyomromból, vadul csapkodtak, azt hittem elájulok megint… de nem tettem J

- Ezt miért csináltad?? -

- Bocsi… De nem bírtam megállni. – nézett a szemembe – Ne mond, hogy nem élvezted! – lökött meg kicsit oldalról, olyan kisfiús mosollyal. Nem mondtam neki semmit, csak vigyorogtam megállás nélkül.

*10 perc múlva*

- Most komolyan ilyen csöndben fogunk ülni, magunkba merülve, gondolkozva?? Legalább akkor ismerkedjünk össze.

- Oké, mesélj magadról. – mondtam

- Szerintem mindent tudsz már rólam. – nevetett fel.

- Ht oké… - elmeséltem neki mindent az életemről. – És ennyi.

- Nahát szép kis történeted van. Nem is mondtad, hogy gitározol!

- Akkor most már tudod! – kacsintottam rá. – Nem megyünk vissza??

- Rendben, de, csak ha megígéred, hogy többet nem esel össze…

- Persze… Nem áll szándékomban.

Elindultunk, nem volt olyan messze a koncertház, szóval viszonylag hamar odaértünk. Bementünk a terembe, Harry próbálta megfogni a kezemet.

- Kérlek ne most, ha még akarsz engem élve látni, így is elég pipák rám.- húztam el a számat.

- Okés- oké, megértem, majd idővel úgyis megtudják…

- Mit is kéne megtudniuk??

- Á semmit… - mosolygott magabiztosan. Aha értemJ

A többiek „látszólag” kedvesen üdvözöltek viszont, bár csak Hazza jelenléte miatt. Cece-t sehol nem láttam?

- Harry, Cece hol lehet??

- Nem voltam itt, fogalmam sincsen.

Hátrafordultam, és… és amit láttam… Zayn egy lánnyal ölelkezve táncolt, és … az a lány Cece volt :o.

- Mi a franc??? Ezek meg mit művelnek?? Cece mér nem szólt nekem?

- Na lesz egy kis beszédem Zaynnel az biztos!

Odamentem a barátnőmhöz, elhúztam őt félre.

-Óóóó Kelly…te… te…. itt vagy?? Hogyan kerültél ide?? Előbb még… ááá… nem értem. – dadogott tűzpiros arccal.

- Én teljesen jól vagyok, de az nem lényeges! Na mesélj szívi! Mi volt az a csók Zaynnel???