7. fejezet:) A koncert...

Megjöttem újra *-* Eléggé megcsappantak a komik :( ha nem tetszik, kérlek jelezzetek nekem, próbálok javitani, remélem azért nem rossz lett.... Kövi rész 5 megjegyzés után *csak, hogy tudjam mennyien olvassátok, érdemes e folytatnom* :3
..................................................................................

Utolsó szúrós pillantást vetettem, rá, sajnos nem tudtam tovább faggatni, mivel kijöttek a fiúk a színpadra, mindenki hatalmasat sikított, tapsolt…

- Készen álltok? – kérdezte Liam, elsőként a színpad széléhez érve.

- Akkor csapjunk egy nagy bulit! – ordította Zayn, már mindenki kint volt.

A bevezető dal Up All Night, szerintem teli találat. Hiszen igazából is I wanna stay up all night J. Teli torokból énekeltünk kitartóan J senkit sem érdekelt ha berekedt… Nagyon hosszú koncert volt. Örök kedvenc számom a TDKAU, ma is sírtam rajta L Olyan szép, valahogyan mindig meghatódok. Utolsó számon, szintén kikönnyeztem, nagyon meglepődtem, rengeteg emlék fűz ehhez a számhoz. Forever Young. Jaj. Alig bírtam ki, furcsa érzés öntött el. És vége lett. Mi VIP jegyesek bevonulhattunk egy terembe, ott kellett várnunk a fiúkra ameddig megérkeznek………………………………………………………

Az asztalok gyönyörűen meg voltak terítve, azt hittem csak álmodok. Ez nem lehet igaz! Pár perc múlva már bejöttek a fiúk, immár átöltözve, laza stílusra véve a figurát. Wow! Az egész összegyűlt rajongó tábor hatalmasat sikított, én mondjuk nem, bár belül igen, de az lényegtelen. Nem szerettem volna, ha első látásra meg lenne rólam a véleményük. Szerintem a többi rajongók nem szimpatizáltak engem nagyon, mivel csak Cece ült mellettem a hatalmas asztalnál. Oké, hogy nem vagyok annyira kikenve, mint ők mert nem akartam bohócnak kinézni. De azért vetnek felém olyan utálkozó pillantásokat? Hova kerültem én?? Mire kitértem a sok gyűlölő pillantásból, véget ért a fiúk köszöntője, észrevettem, hogy Harry levágja magát mellém (???) Azt hittem az előbbinél nem utálhatnak jobban? Na akkor erre nem számítottam, szinte ölni tudott a sok őrült rajongó a pillantásával. A feszült, szinte robbanékony hangulat csak egyre jobban fokozódott. Kihozták a kaját, ekkor még mindannyian csendben ültünk, ettünk. Nem mertem Harryre ránézni, sőt senkire sem mertem … Miután megettük a vacsorát, elvitték a tányérjainkat valaki, megérintette a kezemet…

- Szia hogy hívnak? Valami gond van? – kérdezte Harry a szemembe nézve, mélyen.                                     - Szia! Kelly Frey vagyok. És hát hogyan is mondjam, jó lenne ha túlélném ezt az estét?

Kérdőn nézett rám, felvonta a szemöldökét.

- Mér ne élnéd túl?

- Hát tekintettel arra, hogy ma talán a tekintetekkel vagy 50 kés szúrást kaptam, egészen jól vagyok… - magyaráztam

.- Hát oké – nevetett.- De mér? Még mindig nem értem mi a gond!

- Amióta ideértem az óta, valamilyen oknál fogva, a többiek majdnem megölnek. Ne kérdezd miért…

- Jaj értem, akkor ezt nincs lehetőségem megtudni. – mosolygott, azzal a kisfiús édes mosolyával. Én meg szépen lassan elvesztem a türkiz szempárban. Már egy ideje mindenki minket nézett, már-már kínos csöndben. Ajjaj. Liam szerencsére megszakította, bár nem tudom mi lett volna ennek a következménye.

- Khm… Na ide… figyeljetek már…Na oké most már… - dadogott. – Akkor fél óra múlva kezdődik a buli, mi addig kicsit elmegyünk… - emelkedett fel a székről, Harry székéhez ment, felhúzta. – Na gyerünk kaszanova, kifelé… - tuszkolta ki szegényt az ajtón, de megtorpant. – Héj! Ti nem jöttök?

- Mér kéne? – vonta fel a fél szemöldökét Zayn.

- Hát jó volna. – becsukta az ajtót, a fiúk pedig utána mentek kelletlenül. Na most ha ezt a fél órát túl fogom élni akkor tapsot nekem. Mikor az ajtó mögül megszűntek a hangot, az egész lány csapat egy emberként jött felém.

- Mégis ki vagy te? – kérdezte az egyik.

- Hogy mered elvinni tőlünk Harryt? – jött a másiktól

Ijedten kapkodtam a fejemet köztük, úgy éreztem, nem bírom sokáig.

- Válaszolnál a kérdésekre, én is kíváncsi vagyok!!! – csapott arcon, egy ismeretlen arc, aki most turakodott oda a tömeghez.

- Én… én… én… - dadogtam. – Nem csináltam semmit esküszöm.

- Na biztos el is higgyük, hisszük, ha látjuk.

- De hát láttátok!

- Ne feleselj, vagy kapsz még egy pofont, de az már erősebb lesz. – mondta, nekem meg a szívem hevesen kezdett dobogni. Ne! Nem bírom a nagy tömeget. És szédülök. Azt hiszem ennek nem lesz jó vége!.- Héj figyelnél rám?? Ha még egyszer flörtölsz Harryvel én agyon csaplak!.

Nem ez nem jó jel. Próbáltam válaszra nyitni a számat de nem ment, nem jött ki hang a számon. Megszédültem…

*Cece szemszöge*

Nagy tömeg körben állt mikor visszaértem a kézmosásból. Mi történik itt? Gyorsan odarohantam a VIP jegyes rajongókhoz.

- Mi folyik itt?- törtem magamnak helyet a tömegben. Aztán megláttam Kellyt ahogy a földön fekszik szinte eszméletlenül! – Úr Isten! Mit műveltetek? Még ti nevezitek magatokat igazi Directionereknek? Inkább segítsetek, ne álljatok! Gyerünk! Valaki! Ha valami baja történik, én nem tudom, mit csinálok veletek! – kiabáltam, lehajultam a barátnőmhöz. Nem, nem tért magához…

*Harry szemszöge*

Bementünk az egyik szobába, becsukták az ajtót.

- Harry, tudom, hogy szeretsz barátkozni… khm… meg mást is… de azért nem kellene mindenkivel!

- Jó, jó! De nem kell engem félteni!

- Na igen? Ezt hallottam párszor! Kérlek vigyázz magadra, ha még egyszer összetörnél, félek azt már nem bírná ki a banda…

- Tudom haver! De nyugi! Nem lesz semmi gond…- veregettem meg a vállát. A többiek néma csendben figyeltek minket, nem tudtak mit szólni, csak néztek, néztek és néztek…

- Akkor rendben van! Mehetünk… És még egyszer kérlek vigyázz magadra!!! Nem lenne jó, ha vége lenne a One Directionnek.

- Okés. – indultam meg az ajtó felé, mikor kiléptem, nem erre a látványra számítottam.

- Te jó ég!!! Mi van itt? – rohantam oda a tömeghez. – Mi van kellyvel?? – kérdeztem ijedten.

- Harry, végre! Segítened kell. Hoznál vizet? Be kéne vinni őt valahova.

- Persze hozok! – válaszoltam a szőke hajú lánynak, aki fölötte térdelt. – Mentőt nem kell kihívni? Felviszem a hotelba.

- Egyenlőre még nem, rendbe fog jönni, csak túlságosan felizgatta magát, azt hiszem megfenyegették őt… Megyek veletek! A barátnője vagyok. A nevem Cece Meercy.

- Nem! Vigyázok rá én! Nyugodtan maradj itt! Úgyis bulizni jöttél, én hibám, nem szabadott volna őt itt hagynom. – kapott el a lelkiismeret furdalás.

- Harry, komolyan? Nem lesz gond? A szülei megölnek, ha valami baj történik vele.

- Cece, ne félj! Vigyázok rá! Tényleg! – néztem a szemébe.

- Oké! Bízok benned! Na menjetek! Sziasztok, remélem minden rendben lesz.

- Én is! Sziasztok! – köszöntem a megszeppent rajongóknak és a fiúknak.

Elindultunk, és lassan beültettem őt az autóba. Szegénnyel fogalmam sincs mit műveltek. Egyáltalán nem volt eszméleténél. Úgy sajnálom. Nyomtam egy puszit a homlokára és beindítottam a kocsit. Kelly egész úton nem szólt semmit, meg sem mozdult. Kezdtem komolyan aggódni érte. Megérkeztünk. Felemeltem, felvittem a szobába, lefektettem az ágyra. Szerencsére lélegzett, úgy tűnt semmi komoly, már ha mondhatnám arra, hogy valaki eszméletlenül fekszik, hogy semmi komoly. Kimentem készítettem magamnak egy kávét a konyhába, leültem a kanapéra. Csak figyeltem őt… 10 perc eltelt, és semmi, Kelly nem mozdult, csak halkan lassan szuszogott. Hiába szólítgattam, hiába fogtam meg a kezét, ő nem kelt fel. Most vagy soha! Kezembe vettem a neki elkészített vizet, és… és… ráöntöttem. Hirtelen köhögni kezdett, felemelte a fejét, nyöszörögni kezdett…

- Hol… vagyok? – kérdezte lassan kinyitotta a szemeit. – Harry te? És miért vagyok vizes? – próbált fölkelni, de túl hirtelen.-  Aú, a fejem, szédülök, le kell ülnöm vagy feküdnöm…  

- Na akkor annyi történt, hogy valamiért összeestél a bulin. Állítólag a rajongók kezdtek el fenyegetni meg ilyenek.

- Ja hát oké… Bocsi, hogy haza kellett jönnöd miattam! Nem bírom a feszültséget.

- Semmi baj. J

- Nem akarsz visszamenni?

- Viccelsz?? Itt nem hagylak!

- De már jól vagyok…- ült fel lassan, de láttam, hogy összeszorítja a fogát, aha, tényleg már jól van… -.-

- Nem megyünk sehová, nézd Kelly, tudom, hogy nem vagy jól… Tiszta fehér vagy!!

- Ilyen a bőrszínem!!

- Na persze!- néztem rá szemrehányóan.

- Harry menjünk! Miattam, nem kell lemaradnod a buliról!

- Szívesebben vagyok veled!

         

*Kelly szemszöge*

- Ez mit akar jelenteni?? – kérdeztem, kis szünet után, nem nagyon bírtam megérteni, amit mondott, a kóma még eléggé hatott.

- Hát egyszerűen, azt, amit mondtam.- nevetett, leült mellém a kanapéra, átölelte a derekamat, amitől kicsit zavarba jöttem.

- Mi a baj? Tiszta vörös vagy!

- Semmi… semmi- válaszoltam, ő közelebb hajolt hozzám, ujjaival kihúzta a hullámos tincseket az arcomból, számra tapasztotta az ajkait, megcsókolt. Ezernyi pillangó röppent fel a gyomromból, vadul csapkodtak, azt hittem elájulok megint… de nem tettem J

- Ezt miért csináltad?? -

- Bocsi… De nem bírtam megállni. – nézett a szemembe – Ne mond, hogy nem élvezted! – lökött meg kicsit oldalról, olyan kisfiús mosollyal. Nem mondtam neki semmit, csak vigyorogtam megállás nélkül.

*10 perc múlva*

- Most komolyan ilyen csöndben fogunk ülni, magunkba merülve, gondolkozva?? Legalább akkor ismerkedjünk össze.

- Oké, mesélj magadról. – mondtam

- Szerintem mindent tudsz már rólam. – nevetett fel.

- Ht oké… - elmeséltem neki mindent az életemről. – És ennyi.

- Nahát szép kis történeted van. Nem is mondtad, hogy gitározol!

- Akkor most már tudod! – kacsintottam rá. – Nem megyünk vissza??

- Rendben, de, csak ha megígéred, hogy többet nem esel össze…

- Persze… Nem áll szándékomban.

Elindultunk, nem volt olyan messze a koncertház, szóval viszonylag hamar odaértünk. Bementünk a terembe, Harry próbálta megfogni a kezemet.

- Kérlek ne most, ha még akarsz engem élve látni, így is elég pipák rám.- húztam el a számat.

- Okés- oké, megértem, majd idővel úgyis megtudják…

- Mit is kéne megtudniuk??

- Á semmit… - mosolygott magabiztosan. Aha értemJ

A többiek „látszólag” kedvesen üdvözöltek viszont, bár csak Hazza jelenléte miatt. Cece-t sehol nem láttam?

- Harry, Cece hol lehet??

- Nem voltam itt, fogalmam sincsen.

Hátrafordultam, és… és amit láttam… Zayn egy lánnyal ölelkezve táncolt, és … az a lány Cece volt :o.

- Mi a franc??? Ezek meg mit művelnek?? Cece mér nem szólt nekem?

- Na lesz egy kis beszédem Zaynnel az biztos!

Odamentem a barátnőmhöz, elhúztam őt félre.

-Óóóó Kelly…te… te…. itt vagy?? Hogyan kerültél ide?? Előbb még… ááá… nem értem. – dadogott tűzpiros arccal.

- Én teljesen jól vagyok, de az nem lényeges! Na mesélj szívi! Mi volt az a csók Zaynnel???

2. Dijam♥

Máris megkaptam a 2. dijamat♥ Nagyon-nagyon köszönöm Nikinek:)

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)

1.   Mi a kereszt neved, hogyan becéznek? Orsolya- Orsi :D 

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni? Listen to your heart♥♥ :( :)

3. Félsz a sötétben? Mikor hogyan xD

4. Szerelmes vagy valakibe? nem.

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?  Fürdő öltözőjében rámnyitott a takaritó, amikor öltöztem (nem lehetett bezárni) :D

6. Gondolatban öltél már meg valakit? Persze, ez milyen kérdés.. :D

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent? Nem vagyok babonás:)

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el? Szerintem... igen

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?  Nem számit mások véleménye... 

10. Kis korodban sírtál, ha szurit kaptál? Ki nem!:D

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél? Próbálnák normálisan élni tovább :)

12. Szoktál álmodozni? Jah... Szinte mindig. Élem az álmaim, álmodom az életem♥

13. Járnál Chace Crawforddal? Azt sem tudom ki az xD

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik? Fogalmam sincsen, majd idővel kitalálom *-*

15. Adni vagy kapni jobb? Adni természetesen.

16. Titkom: azért titok, mert titok :D

17. Bakancslista: nem szoktam bakancslistát irni, majd hozza a jövő azt, amit nekem eltervezett :) de egyet biztosan teljesitek, kijutok Londonba, elmegyek 1D koncertre♥

Küldöm a dijat: 

http://ifightwithyou.blog.neon.hu/

Köszönöm még egyszer Niki♥♥

6. fejezet :) Irány London!...

Megjöttem az új résszel. Újra itt vagyok :) Most sokat késtem meg minden... Bocsánat, remélem nem haragszotok :(( Nem is húzom a szót :D itten van *-*
..................................................................................

Eljött a nagy nap! Egész este forgolódtam, olyan furi érzésem volt, olyan-olyan semleges, a rossz kiüti a jót, vagy nem is tudom. Rettegtem a repülőúttól, azonban örültem, hogy végre eljutok Londonba, 1D koncertre.

Könnyen keltem fel, sőt fél 3kor már raktam be a válltáskámba az utolsó dolgokat. Lent a konyhába az anyuékat találtam, éppen valami nagyon fontos dolgot beszélhettek meg, mert zengett tőlük a folyosó. Nem sikerült túl sokat elcsípnem csak ennyit:

- Mégis mikor akartad ezt nekünk elmondani?

- Hidd el én el akartam, csak, egyszerűen féltem a reakciótoktól, mégis csak elég kemény, veszélyes dolog.

- Ed, ha ezt tudtam volna…- ekkor léptem be a konyhába.

- Gond van?- kérdeztem, először apura, majd anyura néztem. Apu csendben lehajtotta a fejét, kivonult a szobából a szemét törölgetve.

- Anya mi történt? Apa miért sír?- Odajött, megveregette a vállamat.

- Ne félj! Nincs semmi… Megoldjuk. – sóhajtotta. Ha nincs semmi, akkor mit kell megoldani? Mit titkolnak? Most még ez is! Aj! Nem tudtam tovább kérdezősködni, faggatni anyut a történtekről, mivel Cece rohant le a lépcsőn, nyakamba ugrott.

- Jaj, Kelly, ez annyira szuper, olyan jó lesz! – ölelt meg.

Haraptunk valamit, elbúcsúztunk az anyutól probléma nélkül, de amikor aput öleltem át, igen rossz érzésem keletkezett. Apu nehezen engedett el, olyan erősen szorított, hogy majd megfulladtam.

- Kelly, 4 óra van, ideje indulnunk…- figyelmeztetett Cece. Elengedtem apát, szemébe néztem, fájdalmat, szomorúságot, félelmet láttam benne. Gyanús nekem ez! Ennyire nem hathatta meg az, hogy elmegyünk! Nem, más van a háta mögött! Jól lenne kideríteni, most erre nincs idő.

Nem kis lelkiismeret furdalással hagytam el a házat. Bevallom, még egy könnycsepp is szökött a szemembe. Nem biztos, hogy fél év múlva ráér kideríteni mi van apával. Visszaforduljak? Föladjam ezt a nagy lehetőséget? Vagy felejtsem el?

- Kelly miért sírsz?- nézett rám Cece

- Mi? Nem sírok! Csak… Csak kifújta a szél a szememet.

- Nem is fúj a szél!

- Áááh oké! Gőzöm sincs, mi van apával! Furcsán viselkedik, olyan szomorú, nem létezik, h ennyire bántaná őt, hogy Londonba megyek. Megőrülök!

Cece inkább nem mondott semmit, talán jobb is, nem sokon múlt, hogy föladjam életem álmát, tudom, gond van otthon, és elmegyek! Szörnyű vagyok!

Üzletbe bevásároltunk, ami kell, első nap nem kapunk enni, kell az energia a repülőn is.

5re odaértünk a sulihoz. Robert igazgató úr várt minket.

- Sziasztok lányok! – szállt ki az autóból. – a bőröndöket beteszem hátra, kinek menjen alulra?

- Nekem lehet! – adta oda Cece, beült hátra. Majd az enyém következett, behuppantam a mellette lévő ülésre.

- Felkészültetek? Jó lenne, ha megadná valamelyikkőtök a telefonszámát, el tudjunk érni benneteket. Kelly? Leírod? – nyújtott elém egy kis lapot.

- Tessék, el lehet olvasni? – alig bírtam leírni, mozgó autóba nehéz ilyet.

- Persze, köszönöm.- mosolyodott el. Régen láttam szegény igazgatót mosolyogni. J Mindig kikészítjük.- Ha megérkeztetek akkor csörögjétek meg az iskolai telefont, úgy fogunk titeket valahogyan elnavigálni az iskolához.

- Rendben.

20 perc múlva a reptéren álltunk bőröndökkel a kezünkbe.

- Melyik lesz a gépünk? – kérdeztem.

- Az ott. – mutatott egy hatalmas fehér gépre ENGLAND felirattal.

- Wow! Ez hatalmas! Nem fog lezuhanni? – nézte Cee

- Nem tudom, azért én tartok tőle. Mit csinálunk, ha lezuhan?

- Akkor valószínűleg meghalunk, én nem akarok! Tantobá’ ez biztonságos?

- Igen, biztonságos, nem kell félni. Egyik legbiztonságosabb járatot választottuk! Először ültök repülőn?

- Igen! – válaszoltuk tökéletesen egyszerre.

- Gyertek velem! Leadjuk a csomagokat, szálljatok fel, keressetek valami jó ülőhelyet, hosszú az út.

Beadtuk a bőröndöket, csak a válltáskát hagyhattuk magunknál. Elköszöntünk az igazgatótól, felmentünk a lépcsőn.

- Huh! Ez nagyobb mint gondoltam. Hova ülünk?

- Valami szimpatikus helyet keressünk. Aha! Ott egy teljesen szabad!

Bevágódtunk az ülésbe. Cece velem szembe ült, jobban tudjunk beszélni.

- Cece! Én nagyon félek!

- Nem kell félni, hamar túl leszünk rajta! Nincs tériszonyod sem, okés lesz minden!

- Tudom! De akkor is, belegondoltál abba h alattad vagy 10 km-es mélység lesz, óceánokkal, tengerekkel?

- Nyugi! Hallgass zenét, észre sem veszed! – nyugtatott.

„Kapcsolják be az öveket! 6 perc múlva felszállás” üvöltötte a hangszóró. Becsatolta mindenki az övét. A repülő lassan emelkedni kezdett. Nem is olyan vészes, mint gondoltam.

Az út nagyrészt elég jól telt. Azon kívül, hogy kifosztottuk az egész utas kiszolgálót a kajától, még beszélgettünk is. Gyorsan elszaladt ez a 2 óra.

Miután kiszálltunk a gépből, kikértük a csomagokat nem igazán tudtunk mit kezdeni magunkkal. Itt állunk London közepén, 2 francia lány, egy repülőtéren, el kell jutnunk a Saint Joseph gímihez. Nem lesz gyerekjáték. Utasítások szerint megcsörgettem az iskolai telefont. 2 csörgés után fel vette az igazgatóúr.

- Megérkeztetek? Már vártam a hívásotokat!

- Igen, itt vagyunk, egy nagy repülőtér közepén. Azt sem tudjuk, hogyan jussunk ki innen. – mondtam a telefonba, tartottam a helyzettől, mert mégis csak először járunk itt.

- Na akkor, keressétek meg a kijárat táblát, ott van az elágazás, induljatok el balra, menjetek egyenesen, a kereszteződésnél kanyarodjatok jobbra, menjetek egészen a TESCO-ig, ott megint jobbra menjetek le, ott lesz kiírva táblán a kollégium, kaptok eligazítást…

- Jó jó!–mondtam és leraktam, lejegyzeteltem mindent a telefonba.

Egész úton a telefont bújtam, nehogy eltévedjünk. „sziasztok!” köszönt ránk egy kapucnis napszemüveges srác, arcát nem láttuk, a hangja azonban szörnyen ismerős volt.

- Kelly, ez ki lehetett?- kérdezte Cece utánanézve.

- Nem tudom, a hangja ismerős volt. – néztem fel a telefonból.

- Nem Niall az?

- Kitudja! Oda sem néztem! Azon vagyok, hogy épségben elérjünk az intrihez. Amúgy biztos nem járnak ki a rajongók miatt.

- Oké a napszemcsit mivel magyarázod? – erre nem tudtam értelmes választ adni, elvégre minek hóesésben napszemüveg? – Én mondtam!

- Jó! Meglehet. Odasüss! A tábla! Akkor megérkeztünk, 40 méter és ott vagyunk. – örültem, épp ideje, leszakadt a kezem a bőrönd cipelésétől.

A portán, már készültek az érkezésünkre, kedvesen fogadtak minket. Bevezettek a szobánkba, ami az emeleten volt fent. Jó is, szeretek éjjel kiülni az ablakba. Ledobtuk a cuccainkat, neki fogtunk reggelizni. Egész nap a rendelkezésünkre állt kipakolni, 2 hét a beilleszkedésre. Elegendő szerintem. J

Hétfőn: kipakoltunk, elfoglaltam az ablak melletti ágyat, a tükrös szekrényt

Kedden: egész nap szinte sorban álltunk a London Eye-nál, megérte, fantasztikuus kilátás. WAO.

Szerda: Unalom, unalom, unalom ezerrel.

Csütörtök: Vásárlás. Holnap koncert szóval csininek kell lenni. Felvásároltuk a fele üzletet.

Péntek: Wáááá koncert.

Egész nap furi érzésem vol. Ma végre találkozok a One Directionnel. Te jó ééég! Áááá! Már alig vártam a 4 órát, tudniillik akkor kezdődik a konci… Cece is hasonló lázban volt, állandóan ugrált J. Zaynnek mesélhet a kutyusáról :D.

- Cece, sietnél már? Elkésünk! – dörömböltem a fürdőszoba ajtaján.

- Aha, de minek még most, Kelly? 1 óra van!

- 4re ott kell lennünk! – folytattam.

- Van három óránk…- akadékoskodott. Végre kifáradt a fürdőszobából, így sorra kerültem én is. Nem állt szándékomban túlzottan kikenni magam, azért mégis csak egy koncert, semmi több. Azért egy kis natúr sminket tettem fel. Magamra vettem az 1D-s pulcsimat, egy egyszerű farmart, nyaklánccal, a hajamat kiengedtem, kivasaltam, a gumimat betettem a táskámba. Én késszen álltam. Barátnőm kicsit magasra tette a mércét, csőnadrág szoknyával, hosszú ujjú póló angol zászlós övvel, haját felfogta csattal…

- Nem bulira megyünk drágám! – mondtam csípőre tett kézzel.

- Hát szívi, ma Zaynnel találkozok, szóval, csitt legyen! – nézett komolyan a szemembe, fenyegetően felmutatta a mutatóujját. Hangosan felnevettem, nem bírtam tovább. Eléggé elvagyunk ilyenkor. Kihúztam az asztalfiókot, oda rejtettem el a jegyeket., majd óvatosan kivettem belőle, nehogy baja essen. Ez egyiket Cee kezébe nyomtam.

- Indulhatunk… Mit akarsz már megint a fürdőszobában?- szóltam

- Megigazítom a sminkemet.

- A sminked tökéletes, nem kell már több… - rángattam ki a szobából, le a lépcsőn, egészen az udvarig. – Nem mész vissza! Hívjunk taxit! – ajánlottam fel.

- Rendben! Van tükröd? Ha esetleg lekopna… - magyarázkodott, igen Cece eléggé szereti magát festegetni, ellentétem, de hát ő a legjobb barátom…

- Nem, fog lekopni, tettél magadra 1, kiloval. – odasétáltam a táblához, amin rajta volt 10 taxis szám. Mindjárt elkezdtem tárcsázni az elsőt.

- Haló! Jónapot! El tudna minket vinni az arénához?... Igen… A suli előtt vagyunk… Oké… Köszönöm, Viszlát!... Elintéztem, kérlek tedd már le azt a szájfényt!- kaptam ki a kezéből, néha idegbajt kapok tőle. Minek festi magát? A nélkül is gyönyörű.

3órára már az aréna előtt álltunk. Zakatoló szívvel lépkedtünk a bejárat felé, ahol az őrök beszedték a jegyeinket, elvezettek a konci terméig, helyünkig. Hmm első sor, ígéretes. Fél négy van, szuper, fél órát várhatunk.

- Muszáj volt idő előtt elrángatnod ide? – duzzogott, megvontam a vállam nevetve. – jól van! Megyek, veszek inni meg enni… Nem, te ne gyere! Eltalálok magamtól is. – Sétált ki a még üres teremből.

Elment 10 perc, aztán 15 perc, én meg egyre idegesebben nézegettem az órámat. Hol a francban lehet Cece? A helyiségben egyre többen lettek, egyre kezdett zsúfolódni a tömeg. Végre 5 perccel kezdés előtt megjött, azonban üres kézzel.

- Te hol a jó égbe voltál? És hol a beígért kaja?

- Őőő nem találtam meg…

- Ne hazudj! Látom rajtad! Rémlik? A legjobb barátnőd vagyok. Igazat kérek! – kiabáltam túl a népet, ő meg egyre jobban vörösödött – Cee beszélj! Tiszta olyan vagy, mint egy rák.

- Akkor megettem a kaját, na…

- Azért pirosodtál ki? – gyorsan az arcához kapott.

- Jóvan’ na! … De mégse… Kelly ezt most nem mondhatom el!

5. fejezet:) Megkezdődött a visszaszámlálás

Sziasztok, újra itt vagyok, egy új résszel :)) remélem tetszeni fog, ez most kicsit rövidebb lett. Légyszi jelezzetek nekem :)) negativumokat is kérek :D

..............................................................................

Holnap érkeznek meg a jegyek! Ááááá. Alig bírtam tegnap aludni, ráadásul Cece éjféltől hívogatott, hogy nem álmodott –e. Jó tudni, belenyugodott Londonba. A full napom a szokottnál is lassabban telt el. Olvastam, gépeztem, angoloztam rengeteget. Angolozásom abból állt, hogy magoltam a szótárat. Muszáj, ha el akarok érni valamit. Egyre jobban tört rám az érzés, hogy ott akarok lenni, beszélni, hülyülni a fiúkkal. Ugyan már! Miért pont engem választanának, akivel leállnak dumcsizni, ott lesz rajtam kívül mennyi meg mennyi rajongó. Tudniillik, én még álomvilágban élek, nem is szeretnék felébredni. Szokottnál is korábban mentem aludni, ugyan csak forgolódtam. 3x olyan hosszúnak tűnt az éjszaka, mint normális körülmények között.

Reggel a szemeim karikásak voltak, de ahhoz képest, hogy alig aludtam, be voltam pörögve. Megállás nélkül a Change Your Life-t énekeltem a Little Mixtől. Fél óránként elkapott a sikító roham, percenként néztem ki az ablakon, vártam a jegyeket. 11 felé átjött Cece, így együtt lesekedtünk a postás után.

Éppen ebédeltünk, amikor megszólalt a csengő. Cecevel összenéztünk, majd újra csöngettek. Több se kellett, otthagytuk az asztalt, egymást lökdösve rohantunk ajtót nyitni.

- Ön Kelly Frey? – kérdezett egy hang, mivel csak egy hangot hallottam, Cece beallt elém.

- Igen, én vagyok!- löktem félre, kiléptem az ajtón.

- Csomag jött. – nyomott a kezembe egy kis dobozt.

- Köszönöm! – becsuktam az ajtót. Cece mindjárt kikapta a kezemből, kibontotta, majd felsikoltott. 2 jegy hevert rajta, VIP One Direction concert ticket felirattal.

- Ezt nem hiszem el! – vigyorgott folyamatosan.

- Sikerült! Most már biztosan ott leszünk, eljutunk!

- Én sem hiszem el, de légyszi fejezzétek be az ebédet.- rontotta el a szép pillanatot anya. Gyorsan magunkba dobáltuk az ebédet, felvonultunk a szobába, bezártam az ajtót. Ugráltunk egy sort, biztonságba helyeztük a jegyeket. Még csak az kéne, hogy eltűnjenek. Vadul tervezgettük végig az egész napot.

…

Elérkeztünk idáig is. Szombat van. Ma meg a holnap is pakolással fog eltelni, legrosszabb estben, talán a hétfő reggel is. Először készítettem egy listát, mit rakjak be, nem lenne előnyös valamit itt hagyni. Na akkor úgy kell elképzelni a nagy pakolást, hogy Cece nekem segített, én pedig neki. Nálam szombaton, nála vasárnap raktuk össze a cuccainkat. Mégis csak fél év sok idő, meg kell gondolni mit viszünk. A legnagyobb bőröndömet becipeltük a szobába, kidobáltuk az összes ruhát a szekrényemből. Olyan nagy kupi lett, mozdulni sem lehetett. Félreraktam 10 rövid ujjú pólót, 8 hosszú gatyát, 7 rövidnadrágot, 8 pulcsit, 2 kabátot, 9 ujjatlan pólót. Továbbá, jegyzetfüzeteket, egy hátizsákot, zsebpénzt (hm nem is keveset! De majd az anyuék postáznak minden hónapban.), zseblámpát, sminkes készletet, stb. Ezzel ahogy számítottunk el is ment az egész nap.

Vasárnap felkeltem, indultam is Cecehez, egy CD-vel a kezemben. Nem unatkozhatunk pakolás közben sem. Bekopogtam, beléptem az ajtón. Zayn ugrott rám, mihán betettem a lábamat, elkezdett nyalogatni. Felmentem a lépcsőn, de a szobába érve megtorpantam.

- Cece! Hol vagy?

- Itt vagyok! Kérlek, segíts! – hallottam a hangját, csak éppen nem láttam, mert teljesen betemette egy hatalmas ruha kupac.

- Te meg mit művelsz? – nyújtottam a kezemet, kihúztam a kupac alól

- Semmit, csak ruhákat válogatok…

- Talán előnyösebb lenne, ha nem a ruhák alatt válogatnál…- magyaráztam.

- Ideje lenne nekifogni válogatni! Ugye nem hagysz magamra?

- Mit csináljak veled? – ő csak felnevetett. Tudta, hogy maradok, elvégre mire valók a barátok. Szétválogattuk a nagy kupacot.

- Mit akarsz vinni?

- Hát- ült le az ágyra.- Fogalmam sincsen.

- Addig, amíg eldöntöd, lemegyek inni. Hozok fel valami nassolni valót.- ajánlottam fel. Rábólintott. Ez azt jelentette, mehetek. Beszereztem vagy 5 napra elegendő kaját. A konyhapulton találtam 2 tálat. Az egyikbe beleszórtam sósat, a másikba édeset. Jó keverni, mindketten szeretjük. Haha. Az igaz, mi mit nem szeretünk? :D. Üdítő 5 flakon is állt a rendelkezésemre. Mindet nem vihetem fel. Maradtam a kólánál, gyümölcsös italnál.

- Ugye ezt mindet nem akarod vinni? – kérdeztem a barátnőmtől, aki az összes ruháját megpróbálta belegyömöszölni abba az egy bőröndbe.- Szerintem lesz ott mosógép, tudunk mosni, ha nem akkor a városba valahol találunk.- tettem le a kaját az iróasztalra.

- De muszáj, ha ott vagyunk Londonba, akkor biztos az lesz az első, hogy ruhákat mosok, van jobb dolgom is.

- Cece, előbb utóbb ez is el fog fogyni, mert összepiszkolódik.

- Inkább az utóbbit választom- próbálkozott tovább.- Na jó! Mit rakjak ki?

- Azt hiszem ezt, ezt, na és ezt…- rendezkedtem. Pár perc után, már volt is hely a bőröndbe .- Na, késsz! Jöhetnek a többi dolgok! – szóltam, hozta is már a sminkes készletét, övtáskáját, válltáskáját, hátizsákját, meg nem is sorolom tovább miket.

6ra lettünk komplett készen mindennel.

- El sem hiszem, hogy holnap már indulunk.

- Ja, szomorú ez a majdnem üres szoba, fél év múlva látom csak újra.

- Mikor indulunk át hozzánk?- tőlünk fogunk indulni a sulihoz, ahol az igazgatóúr. Reggel 5re kell az udvar előtt várnunk. Repülni 2 órán át fogunk. Jaj! Kicsit félek, mivel még nem ültem repülőgépen, remélem, nem zuhanunk le! Félek!!!

- Elég, csak 8 óra felé. Nézzünk valami filmet!

- Harmadnaposok!- vágtam rá, nyúltam a DVDért, Cece berakta. Ameddig elindította, készítettem popcornt. Úgy az igazi. Egész filmet végignevettük. Szó szerint könnyes szemmel zártuk be a bejárati ajtót.

Ma hamar mentünk aludni, mert holnap 3ra kell felhúznunk a vekkert. Reggel még be kell rakni ilyen fésűt, tusolót, fogkrémet, pasztát… El ne felejtsem! Hajlamos vagyok rá. Bedugtam a telefonomat tölteni, elkészítettem a fülhallgatómat, mp3 lejátszómat. Gyorsan körülnéztem a szobába és magamra húztam a takarót. Hosszú, nehéz napom lesz holnap! 

4. fejezet:)) Koncertjegy megrendelve *büszke fej* :3

Papparapapapáá meghoztam a 4. fejit♥ Woaaaa 9 feliratkozó, majdnem 700 oldalmegtekintés, 1 díj :33 nagyon, nagyon köszönöm, tényleg :*... Véleményeket azért irjatok csetbe/ vagy komiba rátok bizom :)) na jó olvasást♥

......................................................................

- Megérkezett a szellem. – szólalt meg egy gúnyos hang az ajtó felől. Mii? Ezt a cikit nem tudom lemosni magamról soha az életemben!!!

- Cece, te mit keresel itt? – kérdeztem immáron nyitott szemekkel.

- Hogy mit keresek? A „sikoltozót” lentről, és aki el akar téged „rabolni”… Csak egy probléma van.

- Mi?  – vágtam közbe makacsul.

- Háát, mondtam volna, ha nem vágnál közbe!

- Aj már! –duzzogtam.

- Ez már titok marad…

- Tudod mi ez??-  mutattam a kezembe lévő spray-re  - Ha szembe kerül igazán tud csípni!...

- Úgy sem mered! – mondta, még gúnyosabbra véve a figurát. Válaszként, csak felvontam a szemöldököm, megnyomtam a gombot, ami sűrű paprikás felhőt fújt ki.

- Jól van. Jól van. Az a probléma, hogy sikítás, csak a te szobád felől jött .- kitört belőle a nevetés, én meg égtem mint a tűz. Minden ami a kezembe került, repült az ajtóban álló Cece felé. Éppen a székemet emeltem, amikor újra megszólalt…

- Most már elég! Eleget kaptam!

- Befejezted? – kérdezett vissza.

- Ja, csak könyörgök, tedd le azt a széket! – adta a választ, és hogy fokozza a hangulatot, le is térdelt. Inkább nem szólok semmit…

- Oki. - tettem le a helyére. – Mit csinálunk most?

- Először is, rakjuk el azt a kupacot, másodszor, kapcsold ki ezt a zenét! Megőrülök!

- Teszek valami mást. – léptem a laptopomhoz, átnyomtam a Kiss You-ra.

A túlélő kupacomat hamar elraktuk. Azt azért kiharcoltam, hogy a paprika spray maradjon. Kezdődhetett a lányos program: nyálas romantikus filmek, popi, chips, csoki összekeverve (szeretek gusztustalankodni), One Direction (mi más??) ifi magazin tesztek. Szóval csak a szokásos. Nem rajongok a TÚL romantikus filmekért, de Cee kedvéért megnéztem. Aztán elaludtunk. Holnap suli, de neki mindegy, cuccai a suliban szall no problem (ő csak úgy nem szokta hazahordani.)

..........................................................................

DECEMBER 26.

..........................................................................

Húúh. Jó sok idő eltelt már. Túl vagyunk egy járványszüneten, elkezdődött a Karácsonyi készülődés is. 

Miután hazamentünk Cecevel (nem véletlen a többes szám, egyenesen hozzájuk mentem, a szünet miatt.), Végül is abból semmi nem lett, hogy kijön elém. Bedobtam a postaládába a sulis cuccaimat, ami miatt anyu hívott is. „Elpostázták az iskolai dolbaidat, neked…” valami ilyesmit mondott. Először nem nagyon értettem miről van szó. Mégis ki a franc nézi meg hajnali fél 1kor a postaládát? Kis szünet után észbe kaptam. Felvilágosítottam őt, a halyzetről, és próbáltam meggyőzni, hogy annyira azért nem vagyok hülye, hogy elpostázzam magamnak, csak simán beraktam a ládába. Majd megkértem, dobja már fel a szobámba, úgyis ott volt a kezében. Eléggé kómás lehetett, én nem komolyan gondoltam, de mire figyelmeztettem őt, addigra már hallottam a tanszerek koppanását. Jaj! Ágyba tessékeltem, sóhajtva kinyomtam a mobilomat. Nem, nem akartam megtudni mit műveltek apuval az este… Szupi volt ez a pár nap, az éjjeli perverzitásaimról nem is beszélve. De ezt most nem részletezem. Elég annyi, hogy halálra piszkáltam Cecet.

Kedden gőzerővel vetettem magam a tanulásba.

Suliba nagyjából megkezdődtek a félévi hajtások. Ebbe én nem nagyon vagyok érintett, viszont rend szerint jobban izgulok az órán, mint a javításra szorulók. Nem mondok túl sok újat, sokaknak ismerős lesz ez a mondat.  Súgás, puskázás, puska gyártás a csillagos határig és még tovább. J

Kábé ennyit a suliról és a járványszünetről.

Karácsonyra anyuék megleptek egy iPhone 5össel. Jó tudom, ez túlzás, de mindig a kezemben van, nem tudom letenni. Cece sem panaszkodhatott az ajándékára, délután rohant is hozzám át.

- Kelly, Kelly! Valamit el kell mesélnem- ujjongott.

- Hmm? – néztem fel a telefon képernyőjéből.- Most… vagy túl sok volt a képernyő bámulás, vagy mozog a hasad a pulcsi alatt…- néztem rá furán.

Ő csak felnevetett, lehúzta a cipzárját, a pulcsija alól egy apró kis pincsi kukkantott ki.

- De aranyos! Megfoghatom? – simogattam meg a kutyus fejét, próbáltam betenni a zsebembe a telót. Csak sajna nem nagyon ment. – Ööö… Megfognád? – nyomtam a kezébe.

- Aha persze… Jé ez a tiéd? – kérdezte a klafa mobájlomat forgatva.

- Igeeen! Karira kaptam anyuéktól… Mi a neve?

- Még csak Pincsinek hívom

- Nahát, milyen találó nevet adtál neki.

- Na ugye! Mesélj erről. Mit tudsz vele csinálni? – mosolygott.

- Telefonálni – vágtam rá kapásból.

- Jó azt gondoltam… És még azon kívül?

- Sms-t küldeni – nevettem el magam. – Te jössz. Mit tud a kiskutyi?

- Őőő … ugatni és enni és… - gondolkodott.

- Várj, kitalálom, nyalogatni, inni, mozogni . - soroltam tovább.

- Szerintem hanyagoljuk a „mi mit tud?” témát.

- Egyetértek.

Más érdekes nem történt.

Tegnap egész nap unatkoztam, kínomban neki fogtam olvasni. Ugyanúgy mint ma, annyi különbség volt, hogy ma nem kínomban folytattam a könyvek bújását. Jól szalad vele az idő.

Ashleyről már rég írtam, róla is csak pár mondat Egész kiscsaj él és virul, talán kicsit túlságosan is. Sikerült kicsit megnyúznia Pincsi kutyust, ameddig nálunk volt. Igazi verekedős „karategirl” lett belőle. Kis bajnok.

„ Baby you light up my worlds nobady else…” csangett a telefonom, riattan pattantam ki az ágyból. „The way that your flip your hair gets me overwhelmed” Kómás fejjel a faliórámra néztem. Először kissé elmosódottan nézett ki, majd beállt a kép. Ki a franc kereshet 6 órakor szünetben? Ez az egyik kérdés ami beugrott. A másik: Hová tehettem a telefonom? „But when you smile at the ground it aind hard to tell, you dont kno-o-ow” folytatták a fiúk a zenélést, de olyan hangosan, hogy a fejem majd szétrobbant. Kutatás közben belebotlottam a tanszereimbe, és megtaláltam az elveszett francia füzetemet. Ez most nem lényeges. Na alatta hevert a telefonom. A kijelzőn Cee mosolygott, a kép alatt pedig a neve villogott zölden. Telefon megvan, Cece hív. Ez mind szép és jó, csak van még egy kis apróság. Hogyan kell felvenni? Na ezzel el leszek egy darabig.

Vagy háromszor lement What Makes You Beautiful mire végre fel tudtam venni.

- Kösz az ébresztést! – szóltam bele köszönés nélkül, reggeli rekedtes hangon.

- Van mit! Komolyan most keltél fel? – nevetett ki.

- 6 óra van. Reggel. Még is milyen elmebeteg kel fel 6kor szünetben???

- Konkrétan most te is fent vagy… Jól van na nem tudtam aludni. Zayn felébresztett.

- Mi? Mégis hogyan? – értetlenkedtem. Mit keres nála Zayn Malik?

- Bebújt az ágyam takarója alá, majd lehúzta… - felelt, teljesen természetesen, nekem szépen elkerekedett a szemem.

- Mióta van nálad? Nem is lehet nálad! Most New York-ban van…

- Karácsony óta… Zayn… a kutyám. Kire gondoltál?

- Mi? Ööö…- nyögtem.

- Kelly, ugye neeem?

- Öööööööö

- Megszólalnál?

- Te Zaynnek nevezted el a kutyádat? – kérdeztem elképedve.

- Ja annyira rá illik, mindig bámulja magát a tükörben, egyszer le is fejelte.

- Magát vagy a tükröt?

- A tükörbe magát- nevetett.

- Aha, így már érthető.

- Nem jössz sétáltatni Zaynt?... mármint a kutyát.

- Most inkább nem, az első ahová vágyódom, az az ágy.

- Ó-óh- gúnyolódott, éreztem, hogy mosolyog.

- Rossz, aki rosszra gondol…

- De hülye, aki nem! – folytatta, ez a lány nagyon formában van reggel, ilyenkor is.

- Mentem aludni, jó Zayn sétáltatást!

- Szia! Jó ágyba bújást.

Te jó ég! Zayn a kutya neve. Ezt nem hiszem el. Vissza tudok én már aludni? Mindegy megpróbálom, és magamra húztam a takarót. Már- már majdnem elaludtam, mikor a gondolataim kiverték az álmot a szememből. 1 hét múlva ilyenkor már repülőn ülünk, London felé tartunk. Felkaptam a telefonom, rányomtam a gyorshívásra.

- Cece! Hol vagy?

- Hát úgy most nemrég hagytam el a házatokat, miért?

- Bejönnél?

- Mindjárt visszafordulok… Pillanat és ott vagyok.

- Oké- mondtam, fülemre tettem a telefont, 5 perc múlva újra beleszólt a készülékbe.

- Kelly, kinyitnád az ajtót?

Ja persze!- kaptam a fejemhez. Túlságosan elgondolkodtam, 1 hét és fél évig nem látom anyuékat, sem Ashleyt. Egy szempontból nem is gond, legalább szokom a távolságot… Csak London, én, Cece, suli, 1D minden mennyiségben, gondok nélkül… Elfordítottam a kulcsot, kattant a zár, ajtót nyitottam.

- Mi volt olyan nagyon fontos? – kérdezte, kezében Zaynnel. Hogy félreértésbe ne essen valaki, a kutya Zaynnel, nem az emberrel.

- Gyere fel a szobámba, a többiek még alszanak! – hajtottam fel a lépcsőn, becsuktam a szobám ajtaját.

- 1 hét múlva megyünk Londonba! – ujjongtam.

- Tudom, ezért kellett felrángatnod? Telefonon is közölhetted volna!

- Nem-nem! Segíts, keressünk koncertjegyet.

- Rendben! Én úgy hallottam, hogy az első 2 héten még tanítás sincsen.

- Igen- adtam igazat, megnyitottam a böngészőt, beírtam a webcímet.- Nézd! Londonba turnéznak 5.én 6.án 7.én 8.án. 3.án indulunk, azaz hétfőn. Melyiket rendeljem?

- Amelyik nap van szabad VIP jegy! – vágta rá.

- 6.án, 7.én, csütörtök, péntek. A pénteki akciós, és magába foglal egy vacsorát a fiúkkal, bulit, fényképet, autogramot, ingyen üditőt...- soroltam.

- Akkor ezt megbeszéltük, péntek lesz a mi napunk. Mennyibe fájna?

- Ha 2t veszünk, a 2.at ingyen kapjuk. Vagyis összesen 100 font.

- Wow! Mire vársz még? Rendeljük meg! Jupiii!

Csak egy gombnyomás és megvannak a jegyek. Éééés, dobpergés… készen van, megrendeltem.

- Szerdán hozzák ki! – alig bírtam visszatartani a sikítást.

- Ez azt jelenti, hogy péntekre, egy hétre, Zaynnel leszek egy épületben?

- Most is vele vagy! – gúnyolódtam egyet, ha neki szabad, nekem is.

- Aj! Nem úúgy! Az emberre gondoltam, nem a kutyára! – ugrott nekem.

- Oké, oké, tulajdonképpen igen. J - válaszoltam a kérdésére, igen mosolyogtam megállás nélkül J J J

1. Díj :))♥

Először is: Nagyon köszönöm a díjat Day Valentin ♥ Hűha :3 Ezt nem gondoltam volna, hogy kapok ilyen díjat, nagyon- nagyon sokat jelent nekem és nagyon örülök neki ♥♥ (kicsit túl sok a "nagyon", de nézzétek el most nekem) :DDD

 

1. tedd ki ezt a képet!

2. írj 11 dolgot magadról:

- 14 éves vagyok:)

- 2 éve játszok gitáron:)

- Imádok írni:)

- Kedvenc bandáim: One Direction, Little Mix

- Kedvenc állat: kutyúúús♥

- Kedvenc szín: kék, lila (nem tudok választani) :3

- Elég perverznek tartom magam :D ( mások is mondták már)

- Szeretek poénkodni :)

- szemem színe: kék

- Londonba akarok menni, találkozni a srácokkal, és... ( most ezt inkább nem :P )

- Van egy kutyám (Golden Retriever♥), és 2 macskám *-* 

3. Válaszolj 11 kérdésre:

-Mi a keresztneved? "Orsolya"

-Miért kezdtél el írni? "Hát kedvem támadt, hozzá, és csak kipattant az ötlet, később nekikezdtem"

-Mi adott inspirációt? " ONE DIRECTION :D "

-Szoktál zenét hallgatni írás közben? " Mikor nem?? mindig szoktam, ellazit, jobban jönnek az ötletek :)"

-Jónak tartod a blogodat? (No ego!) " Őszintén?? Nekem soha nem tetszik amit irok, de sokan mondták h jó meg minden, és elkezdtek "NYÚZNI" (nem szó szerint), hogy csináljak már blogot végre :D)

-Hány blogod van? " összesen 2, egy befejezve, de az nem lett jó, nekem nem tetszik, inkább egyre fektetem a hangsúlyt :)"

-A főszereplőnek van bármi köze is hozzád? "Igen, Kelly szinte én vagyok, ugyanaz a személyiség. ugyanaz a szokások, magamat képzeltem bele egy világba, amit magam irányítok *-* "

-Mit vársz a jövőtől? " Találkozzak az 5 fiúval, kitudjak menni Londonba:)"

-Kedvenc tantárgy? " Hát ez miatt furcsállni fogtok, de matek, és fogalmazás :DD"

-Mi az álom városod? " LONDON (csupa nagy betűvel)"

-Ki az aki előtt igazán magadat tudod adni? " Mindenki előtt igazán magamat adom, hogy tetszik -e nekik, az az ő gondjuk- bajuk :D"

4. irj 11 kérdést

- Kedvenc szined??

- Mi adott ihletet az iráshoz??

- Ki a kedvenc 1D tagod és miért??

- Hogyan találtad ki a blogod nevét??

- Kedvenc állatod??

- Ha 5 számost hallgathatnál melyik lenne az az 5 szám??

- Mi jut az eszedbe a 69-ről (na ez érdekes lesz :DDD) ??

- Kedvenc étel/ ital??

- Mi az életcélod??

- Miért kezdtél irni??

- Szoktad a fiúk szülinapján a trendeket csinálni??

5. Személyek akiknek küldöm:

1. http://1dboysandagirl.blogspot.sk/ Réka :)

2. http://catrinandharry.blogspot.sk/ Lány Egy:)

3. http://visszalondonba.blogspot.hu/ Viki Mihály:)

4. http://directioner20.blogspot.hu/ Truu (irónő) :)

5. http://nyxyy.blogspot.hu/ Nikolett Jakab:) 

U.I: mégegyszer nagyon köszönöm a díjat♥♥

3. fejezet :)) Na most mi lesz? :/

Meghoztam az úúúúj rééészt!!! :D Remélem azért majd tetszik :)) Kérlek irjatok csetbe/ kommentbe/ vagy akárhol, csak jelezzetek és ne kiméljetek :P Na akkor szóval jó olvasást :*

.....................................................................................

Hazafelé menet mindent elmeséltem az 1D-ről, mutogattam képeket.

- Na nem is néznek ki olyan rosszul!- közölte.

- Majd még meghallgattatok veled zenéket is. Délután 6ra gyere át.

- Oki J - mosolygott

Még sok más dolgot mondtam róluk pl: az x factoros sztorit, sok hülyéskedést… Végtelen felsorolni. Mellesleg annyira beindultam, hogy nem bírtam abbahagyni a beszélést.

- Wow! Te aztán szereted őket! – nevetett Cece.

- Ja meg Liam fél a kanalaktól, Lounak van egy kitömött galambja, de igazából fél tőlük…- hadartam.

Mivel megérkeztünk, ezért bementem a házba. Alig tettem be a lábamat, boldogan a nyakamba ugrott Ashley, az 5 éves húgom. Apával valamilyen ovis táborba voltak, jó darabig.

Ez azt jelenti, hogy apa is itthon van. Hurrá! Szombatonként kezdődhetnek az apa-lánya délutánok. -.-. Mivel apa igy 17 éves koromra jött rá hogy túl keveset vagyunk együtt. Felvettem Ashley-t és rohantam anyuéknak elújságolni a cserediák programot.

- Na ne viccelj! Szó sem lehet róla! Egyedül? Még kiskorú vagy!

- De anya, nem viccelek, nem is leszek egyedül, jön Cece is.

- Felnőtt nem megy veletek! – akadékoskodott anya.

- De…-gyorsan ki kell találnom valamit.

- Nincs DE! Itt én beszélek! – szegény apa csak csöndösen nézte a jelenetet.

- De van „DE”! Anya London a legnagyobb álmom. Most itt a lehetőségem, elmehetek. Legalább jobban megtanulok angolul…

- Ki fog tanulni helyetted a gímibe? Én? Le fogsz maradni.

- Mások meg…

- Nem érdekelnek mások! – persze, a szülők kedvenc mondata, valahogy imádják bevetni. Nem értem. – Ed segíts máár! – kérte apát, akinek fogalma sem volt hol tartunk., elvesztette a fonalat. Még valahol az elejénél. Némán nézett anyura, megvonta a vállát. Fél óráig veszekedtünk, megállás nélkül, majd megegyeztünk. Tapsot nekem J. Bizonyítanom kell, hogy tudok magamra vigyázni, nem tudom hogyan értette, de mindenesetre próbálok nem meghalni ebben a másfél hónapban. Cece ahogyan megbeszéltük, átjött, kicsit késett, de ez most igazán mindegy , amúgy meg ez az ő formája.

- Neked megengedték Londont? – támadtam le, miután belépett a szobám ajtaján.

- Persze, majd biztosan megengedik. - válaszoltam

- Mi az, hogy majd? Ne mond, hogy még nem kérdezted meg!!! - rontottam neki.

- Hááát, még nem igazán volt alkalmam, anyu nagyon berágott az elégtelen irodalom miatt. De ha lehet, kérlek, hanyagoljuk most a témát, elég volt az otthoni fejmosás, nem kell, hogy még te is letolj miatta… Na szóval 1D.

- Pilli.- nyomtam be a gépet, beírtam a YouTube-ba a One Thinget.- Szerintem neked ez tetszeni fog.

Csendben végignéztük a klipet. Én már ha nem 2000szer, akkor egyszer sem láttam…

- Hűűűűűűű, ez igazán tetszett. Mit is mondtál, mi a neve annak a fekete hajúnak?

- Gondoltam J.- mosolyogtam rá. De jó, nem kell akkor elrángatnom a koncira, jönni fog ez rángatás nélkül is. Hihi! – Zayn Maliknek hívják.

- Aha köszi. Tovább? Ugye nem csak ez az egy számuk van?

- Á dehogy. 40 kábé. A TMH-hoz 20 az UAN-hoz is asszem annyi.

- Mikhez? – nézett rám óriási szemeivel.

- Albumok. – kezébe nyomtam a TMH-ot. – Otthon hallgasd meg. Az Uan nincs meg, de neten fent van.

Végighallgattuk a neten. Miután elment, felnéztem facebook-ra. Cece Meercy (Mrs Malik) neve zöld jel villogott. Mrs. Malik? Na neee.. Ösztönösen elmosolyodtam, teljesen elégedetten aludtam el.

Reggel újra rekordot döntöttem. És nem, ma nem a hisztizésben. Ez szokatlan volt apunak is, pedig már készen állva várta a dühkitörésemet. Csak döbbenten nézett rám. És a csúcspont, még hátra van, volt időm reggelizni. Sajnos ez Ceceről nem mondható el, ő igen is nagyon bal lábbal kelt fel. Azt hiszem cseréltünk erre a reggelre. Szegénykém szörnyen rosszul nézett ki. Alighanem még a zoknija sem volt egyszinű, és a sminkje. Szóljak neki?

- Reggelt! Veled meg mi történt?

- Huhh ez most hosszú!

- Na nee! Egyik kedvenc énekesednek ma éjjel jelent meg a klipje és te megvártad?

- Mii? Dehogy!

- Hát akkor meg?

- Bocsi, ezt most nem mondhatom el!

- És később? – erőszakoskodtam.

- Ü-ümm.- rázta meg a fejét.

- Naaa! De miért?...

A következőkben veszekedős eszmecserébe elegyedtünk. Az osztályunkba szokás szerint hatalmas kiabálás volt, mindenki a terem másik végében lévővel akart beszélni. 

Milyen érett, fegyelmezett végzősök vagyunk. Komolyan, néha azt hiszem, hogy az osztály visszafelé fejlődik, mármint agyilag. Mellesleg becsöngettek, biológiánk volt. Öt perces késéssel bejött Mrs. Bowl, a tanárunk, akit mellesleg csak én vettem észre. Cece aludt. A többiek meg csak úgy általában elfoglalták magukat a minden 2. , 3. naponta változó mániájukkal. Ma a „gombvagdosás” a trendjük. Bowl először csak csendben leült, láthatólag reménykedve, hátha valaha elhallgatunk, de teljesen hiába. 10 perc várakozás után megelégelte a komolytalankodást.

- 12. b mellesleg bent vagyok az osztályban!!!

- Jaj! Tényleg! Nem vettük magát észre!- röhögött Zack, és a nadrágját összefogva, szédelegve leült a helyére. Bowl meglepetten nézett, aztán unottan prédikálni kezdett a sejtekről. Senki sem figyelt, előkerült mindenhol, a pad alatti videojáték, telefon, vagy éppen az ebéd (??). Zack pedig a nadrágjával szenvedett.

- Tanár néni nincsen véletlenül magánál tű meg cérna?

- Minek az neked?- röhögött rá Jason. Szegény tanár nagy szemekkel nézett rá, és igen, ő nem mosolygott..

- Varrni akarok! – jelentette ki, mintha az csak olyan egyértelmű lenne. Betelt a pohár végleg…

- Parres kijön felelni! A többiek, meg csendben jegyzetelik az anyagot!!!- ordította. Zack kiment a táblához, üvöltött róla a „csak lazán” stílusa.

- Most felelnem kéne??

- Ahogyan mondod! Mi volt a tananyag??

- Őőőő... - vakargatta a fejét, úgy tett, mintha gondolkozna.- Talán az emberek szaporodása??

- Ezt kérdezed, vagy mondod?

- Talán kérdezem, talán mondom.- adta meg a választ Zack

- Hozd ki a füzetedet!- parancsolta a tanár. Zack odament a padjához, majd szépen lassan kihozta a szétszakadt (!!!) füzetét.

- Ugye te most csak viccelsz velem?? Ez a tavalyi füzeted?? És még ez is üres!!! Egyszerűen elegem van belőletek!!!

- Tanár nő, ezt már hallottuk ma magától, tetszene valami újat is mondani nekünk?? - komolytalankodott Jason.

 A tanár feje majd felrobbant a méregtől, kirontott az osztályból, mi pedig röhögve ültünk, vagy feküdtünk.

- Lyukasóraaaa!

Tehát így ment el az egész nap. Persze a kihagyhatatlan konfliktus az igazgatói előtt… Ilyenkor csak fogom a fejemet a lépcsőn ülve, ugyanis az egész osztály le van hivatva. A gondolataim szörnyű harcot vívnak. Egyik fele az osztálytársaim mellett áll, azt mondja: csak hülyülnek, nincsen ebben semmi rossz, igen ám, de a másik fele ebbe beleköt ezzel az érvvel: ugyan már, melyik idióta köszön „csővászt” az igazgatónak??  Szóval nem csodálom a fejfájást. Egyébként elég jól lerendeztük az ügyet. Megígértük, nem fogunk kikészíteni még 1 tanárt. Ez azért csavarós, mert már nincs kit kikészíteni, szóval MÉG EGYET biztos nem fogunk, maradnak a régiek J. Amúgy szeret minket az igazgatóbá, kicsapni senkit nem fog. Hát ilyenek vagyunk mi, kezdettől fogva történelmet irtunk a suliba, hírnevet is szereztünk, méghozzá A BALHÉS OSZTÁLY-t. Ugye milyen meglepő?? J

Otthon megtanultam, majd Cecevel webkameráztam,  3 órán át Londont tervezgettünk. Amikor… amikor… hatalmas sikítást hallottam lentről, a házból. Emlitettem, hogy anyuék nincsenek itthon?? Jaj! Szerintem most bezárom az ajtómat. Nem, akkor nem tudok kimenekülni. Áh, 17 éves koromra be vagyok szarva itthon egyedül?? .. Most meg valami zuhant!.. Félek… Félek… Félek…

- Kelly! Itt vagy? Megnémultál? Tiszta fehér vagy csajszikám!-  fürkészett belehajolva a kamerába.

- Itt! Csak nincsen senki itthon, én-én meg ha-hangokat hallok. El fognak rabolni.. Áááá!! – feleltem reszkető hangon + egy kihagyhatatlan sikítás.

- Jaj mááár! Túl sok horror filmet néztél.

- Neeem! Egyet sem néztem…

- Á mindegy! Pillanat…

- Cece! Cece, ne hgyj itt engem most kérlek! Ceceee!!!!... – ééés kilépett. Egyedül vagyok! Cece sehol. El fognak rabolniiii! Vagy.. talán rosszabb… megölnek.. Ááááá!! Cece gyere vissza! Túl fiatal vagyok még a halálhoz! … Megvaan! Régebben, volt egy paprika spray-m. Na, azzal együtt, és egy pokróccal beülök a sarokba… (nem mintha meg lennék büntetve). Így fogom várni a továbbiakat. Már csak meg kell keresnem. Hová is tettem? Azt hiszem a fiókomban van elsüllyesztve. Meg is keresem. Anyuéknak megígértem, nem fogok meghalni, akkor nem engednének el Londonba.

Tehát beültem. Vártam… vártam… vártam… Meg kicsit unatkoztam, tehát beraktam háttérzajnak mindenféle ijesztős vagy milyen zenéket. Nem vagyok horror filmes típus. Egyre félelmetesebb lesz ez a dolog. Az idő is baromi lassan megy. Egy filmben ilyenkor jönne el értem a kaszás, vagy sikoly… Feszültség, sötét… Nem is sorolom. A fejemben megállás nélkül, félelmetes jelenetek játszódtak le. Szomjas is vagyok, de félek lemeni. Aj máár. Mindig velem történnek ilyenek. Következő pillanatban ajtócsapódást hallottam lentről.. szintén.. nekem ennyi kellett… akkorát sikítottam újra. Majd lépcsőn lábcsattogás… Nekem annyi… Ülve támadó állásba helyezkedtem ( a spray gombjára tettem az ujjamat, előkapartam még egy kötelet is a bűvös fiókomból, ott mindent megtalálok, igazi fekete lyuk van benn). És akkor lecsukódott a kilincs, résnyire kinyílt az ajtó, lehunytam a szememet, nem akartam inkább semmit látni.

- Vigyázaaat! PAPRIKA SPRAY van nálam, és nem félek használni! – kiabáltam, amilyen hangosan csak tudtam.