FIGYELEM! :)

Egyik barátnőm blogja, nagyon érdemes beleolvasni :)) http://whenallisfinishedandwillbegoodagain.blogspot.hu/

1. fejezet:) Egy átlagos napom...

Na sziasztok! Megjöttem az első résszel, ez egy teljesen új FANFIC (ahogyan látjátok) és annyit még elárulok, hogy nem lesz túlzottan vidám, és rengeteg váratlan fordulat lesz benne...  :) Ha tetszik kérlek komizzatok vagy szavazzatok a "tetszik" gombbal... Ha összejött 3-4 komi és 3-4 tetszik hozom is az új részt, akár ma is :) Nem is húzom tovább a szót jó olvasást! :*
u.i.: 1D csak egy kis idő után fog benne szerepelni, mivel a történet még a francia suliban kezdődik, Londonba a 10. fejezet körül fognak eljutni :) Na most már tényleg elég belőlem, jöhet is a történet :* komizni, feliratkozni, szavazni pls :)
..............................................................................

 * In medias res *

Gyönyörű ősz végi napra ébredtem., az asztalomnál ülve, kémia könyvvel a fejem alatt. A fákról már majdnem lehullott az összes levél, elboritotta a talajt. Holnapután már december elsejét irunk . Meglepően gyorsan telik az idő. Átfirkáltam az asztalom felett lévő naptárban a 29.ét. Félkómásan lemásztam a konyhába. Anya sürgött- forgott a reggelim körül. Szerinte túl sovány vagyok, reggeliznem kell. Pedig reggel soha nem szoktam kajálni.

- Reggelt!– köszöntem jelezve, hogy felkeltem.

- Oh! Szia! Már fel is keltél?

- Igen. Nem nagyon tudtam aludni., ma felmérőt irunk 4 tantárgyból is: matek, francia, angol, kémia. – mondtam, leültem az asztalhoz, magamba dobáltam a reggelit, mert már késésben voltam.

A reggel mindig gyorsabban telik , mint a délután. Egész éjjel tanultam. Fél háromkor elaludtam a könyv felett. Még álmomban is az egyenletek, atomok felépitése kavargott a fejemben. Mintha a betűk a könyvből átmentek volna a fejembe, miközben feküdtem rajta. A forgolódás miatt a lapok összegyűrődtek. A tanitó ki fog nyirni miatta.

A kapuban már Cece várt rám. Mint mindig, ma is együtt indultunk útnak a dombon felfelé, mivel a suli a dombon van.

- Megnézed a Twitter oldalamat? Tegnap frissitettem. Majd mond el a véleményedet. - mondta  Cece . Szokása naponta frissiteni az adatlapját., lehet az Twitter, Facebook, vagy éppen MySpace is.

- Persze, otthon megnézem. Tanultál a felmérőkre? A múlt órán eléggé berágott rád…

- Nem, úgy ismersz?  Nem volt kedvem tanulni, elfoglaltam magam a profilom szerkesztésével. Segitesz? Úgyis melletted ülök.

- Majd megpróbálok, de ha A, B csoport lesz?

- Te ügyes vagy, mindent tudsz, amúgy meg úgyis az egész osztály számit rád.

Hát igen, ha A,B csoport van, én általában 2 csoportot irok, egy szóval én irom a dolgozatot az egész osztálynak . Ez az én szerencsém.

- Köszönöm! Már megint én irom az egész osztály dolgozatát.

-  Á nem muszáj az egész osztályét! Elég csak az enyémet.

- Ha már neked megirom akkor teljesen mindegy, hogy továbbadod azt a lapot vagy nem.

- Az is igaz.

Ezzel le is zártuk a témát. Remélem Mrs Bowl megkegyelmez, nem fog nehéz feladatokat adni. Mellesleg gondolom figyelembe veszi azt is hogy nem csak kémiából irunk. Mire beértünk a suliba már be is csöngettek.Első óra kémia. Jaj!

A tanárral egyszerre léptünk be az ajtón. Cece és én leültünk az első padba, előszedtün a kémiás cuccainkat, betettük a padba a biztonság kedvéért.

- A neveket a jobb felső sarokba irjátok! Érthető Jason? – kérdezte, és szigorúan nézett az egyenlőre még csendben ülő fiú felé.

Hát igen, Jason az , aki valahogy mindig kifelejti a nevét a dolgozatos papirjáról. Áááá nem is tudom, miért J.

- Pérszé tániiitó néniiii! –nézett fel Mrs. Bowlra. Nagy komolyan bólogatott, még a szemét is jól kimeresztette, erre hatalmas vihogást hallatott az egész osztály, nagyon tetszett nekik, hogy igy elhúzta a mondatot, komolyan, mint valami 5 éves.

- Rendben 12. osztály! Rendben, rendben! Diktálom a kérdéseket.

- Mér irunk? – emelte fel a fejét a padról Dan, nem tudom mit csinált eddig az órákon…

A dolgozat elég nehéznek bizonyult. Természetesen először az én csoportomat dolgoztam ki.

- Pszt…segitesz? – kérdezte suttogva Cece.

- Igen, pillanat. – motyogtam, a feladatokra összpontositva.

- Cece, Kelly!!!! Nem beszélgetünk!!!- szólt ránk a tanárnő.