8. fejezet :)Én ezt nem értem... -.-

Jupiiiii *-* nagyon- nagyon köszönöm a komikat, ezek szerint még olvassátok :D ennek örülök :3 lassan készen lesz a blog trailler-je, Zitának köszönhetően *-* szóval következőleg azzal fogok jelentkezni :3  Akkor egyenlőre még nem fogom törölni a blogot, mivel látok érdeklődést :) na akkor nem is húzom a szót *-* itt van az új rész :P
..................................................................................
előző részből: Cece, mi volt ez a csók Zaynnel? - kérdesztem meghűlten a barátnőmtől.
...................................................................................

- Hát őőő… Az úgy volt, hogy… muszáj ezt most? Nem ér rá otthon?

- Tőlem mondhatod otthon is… De akkor mindent kérek, és az IGAZAT! Elvégre legjobb barátnők vagyunk/ voltunk. – mondtam, kirohantam a teremből a szememet törölgetve.

- Kelly- Kelly hogyan érted azt, hogy VOLTUNK??? Mi van veled?

- Mégis mi lenne? Előbb titkoltál el tőlem valamit, és még halogatod, talán ki akarsz találni valami hihető sztorit. Fogalmam sincsen. Bíztam benned, azt hittem te is bennem. Ezt most megcáfoltad! Már érzem, hogy van még más is, amiről nem tudok! Őszinte voltam hozzád, mindent elárultam neked, erre te? Nem árultad el nekem, mi ez az egész, a koncert előtt is eltűntél…- hajtottam le a fejemet.

- Sajnálom, de kell mennem. – ment vissza a terembe, nem hiszem el. L  

Leültem a padra, jól esett az egyedüllét, gondolkoztam. Mi keresnivalóm van itt nekem? Most már értem miért nem akarták anyuék, hogy eljöjjek. Visszamennék… Valami visszahúz, muszáj lenne ott lennem, de nem mehetek… Azt hittem az életem csodás lesz, hogy jövök ide Londonba? Nem, csak rám jellemzően, megint egyedül leszek… Teljesült egy álmom… Most azt kívánom, bár ne teljesült volna. Nem így képzeltem el ezt az egészet…

- Te meg mit csinálsz itt kint? – kérdezte Harry, leült mellém

- Csak… Ülök. – sóhajtottam.

- Persze, azért könnyesek a szemeid. Mesélj! Mi történt?

- Cecevel összevesztem, egyedül érzem magam, egy senki vagyok. Haza akarok menni, nem találom a helyemet. Röviden ennyi.

- Először is nem vagy senki, nekem sokat számitasz. Másodszor én itt vagyok neked, akármi baj van itt vagyok… Harmadszor.. Nem engedlek haza.- ölelte át a derekamat.

- Miért?

- Mert… Szeretlek! – Erre nem tudtam mit szólni, mondjam azt, hogy én is? Á nem, hülyeség lenne, úgyis tudja, biztosan, mit érzek. Ott volt az a csók. Igen is sokat jelentett nekem… Tehát némán válaszoltam, csak rádöntöttem a fejemet a vállára. Így ültünk, csendben, néztük a csillagos eget. Nem mondtunk semmit egymásnak. Harry gondolta, erre van most szükségem, némán tűrte.

- Te jó ég! Éjfél van! Kéne mennem, bezárják az intrit. Hol fogunk aludni? – kaptam észbe.

- Ne siessetek, legrosszabb esetben majd velem alszol. – mosolygott édesen, amitől teljesen elolvadtam. Az utcai lámpa fénye alatt, csillagoknál a padon csak mi ketten… Jól éreztem magam, pedig semmit nem csináltunk, de mégis most jól hatott rám a közelsége.

- Nem megyünk be? Kezd hideg lenni… - ajánlottam fel, eleget ücsörögtünk kint.

- Rendben ha úgy gondolod mehetünk… - álltunk fel a padról, indultunk befelé az arénába újra. Harry próbálta a kezemet megérinteni, de én elhúztam. Fogalmam sincs miért. Most az egész világ hülyének tartana emiatt, de nem tehetek róla, reflexből tettem, Harry is megértheti, hogy nem nagyon szeretem azokat, akik nyomulnak mindjárt, ő sem mentesül fel ez alól, hiába híresség, ugyanúgy tekintek rá, mintha most futottunk volna össze az utcán. Türelem kell hozzám az biztos, nem állok össze akárkivel. Nem mintha ő AKÁRKI lenne… Csak hát… na mindegy. Ezt nem bírom kimagyarázni, egyszerűen ehhez idő szükséges.

Én leülte az asztalhoz miközben ő a rajongóival beszélgetett, vagy esetleg táncolt néhány szerencsésebbel közülük. Jó volt látni, hogy ő boldog. A zenék megállás nélkül szóltak hangulatfokozónak, alig hallottam a telefonom csörgését, előkaptam, beszaladtam a WCbe, hogy nyugodtan tudjak beszélni, tudniillik anyu hívott.

- Szia kicsim! Milyen London. Már otthon vagy? Vagyis a kollégiumban? Cece? – mondta, erőtlen rekedt, szinte sírós hangnemben

- Szia! Minden rendben van… talán… Még itt vagyok az arénába, „bulizunk” idézőjelben, bár nekem nincs sok kedvem… Ülök az asztalnál.

- Cece?

- Megtalálta a helyét, éli a világát, engem pedig nem avat bele valami oknál fogva… - meséltem a csodás kirándulásomat a „barátnőmmel”. – Egyébként a város gyönyörű, pont ahogyan elképzeltem,… de valami visszahúz… Egyszerűen azt érzem, ott kellene lennem melletted.

- A Ceces ügyet nagyon sajnálom, majd észhez tér, okos lány, remélem rendbe jön minden… Még szoknod kell… Jól tudod, nem illeszkedsz be olyan könnyen az új környezetbe soha…

- Igen tudom, Cecenek nem hiszem, hogy bármikor valamit még el tudok hinni.

- Te tudod! De nézd abból a szempontból, hogy most per pillanat ő az egyetlen akit ismersz, nem haragudhatsz rá az örökkévalóságig.

- Tudom de…- na most mit mondjak? Állítsak be ezzel: Hopp én a legnagyobb valószínűséggel bepasiztam a koncerten, méghozzá nem is akár kivel… Harry Stylessel, aki a One Direction egyik énekese. Még csak ez kéne! Anya kisebb szívrohamot kapna… Majd egyszer mesélek róla neki… Most úgy vettem észre nincs abban az állapotban, hogy az én szerelmi történetemet hallgassa meg. Plusz még Harryt nem is engedem nagyon közel hozzám, majd ha lenne valami komoly, azt úgyis megtudná.. Elvégre minden nap nézi a TV-ben a híreket, az egyik legnagyobb szenzáció lennénk mi ketten, hiszen csoda lenne, hogy Harry végre fiatalabb lánnyal”kavar”. Mindenki tudja, hogy az idősebb nőkre bukik. J Kikötött egyszerűséggel folytattam a mondanivalómat, a lényeget későbbre tartogatva. – Azért Cece is hibás nem csak én… ki mondta, hogy hagyjon engem ott a kezdés előtt 1 órával a terem közepén…

- Jól van, jól van, nem akarok neked parancsolgatni, hiszen ma holnap már felnőtt leszel… de azért kérlek, gondold át ezt az egészet… Lehet hogy nem is akart téged megbántani.

- Veletek mi újság? – kérdeztem, meg sem hallva az előbbi választ, utálom azt hallgatni, hogy felnőtt leszek, bár én is tudatában vagyok, majd… eszembe jutott valami… - Apával mi van?

- Itthon minden rendben van – felelt gyanúsan, sőt a rendbennél el is csuklott a hangja… Apád…- kis szünet következett…- most éppen alszik.

- Ez nem volt túl meggyőződött… Oda tudnád nekem adni őt?

- Most nem… dolgozik reggelig…- találgatott, nekem igen felkeltette az érdeklődésemet. Mi lehet ott?

- Anya!!! Előbb még azt mondtad, alszik. Mi történt apával? – kérdeztem újra ingerült hangon, erre ő… letette… döbbenten néztem a pistyogó telefont, vagy 10 percig, merev arccal. Mire kiértem a tömeg kicsit megcsappant. Harry keresett valakit, aki én lehettem, ezért odamentem hozzá.

- Itt vagyok.

- Jaj, éppen téged kerestelek, vége a bulinak, azt hittem már belefúltál a WCbe.

- Sajnálattal közlöm, nem állt szándékomban lehúzni magam.

- Na látom visszaszállt a humorod!

- De a jókedv sajnos elmaradt. –sóhajtottam.

- Mi történt már megint, amúgy hová tűntél?

- Anya hívott, elég furán viselkedett… Kérdeztem apáról, ő meg lerakta.

- Értelek. Ne félj! Ha történt volna valami akkor arról már tudnál biztosan.

- Gondolod? Amúgy Cece hol van?

- Jaj, azt üzente megvár az intrin, nem talált, keresett, csak már haza kellett mennie valamiért… Zayn hazakísérte őt.

- Akkor nekem is kéne mennem…

 - Oké… Majd remélem, még találkozunk valamikor…

- Én is…- próbáltam búcsúzkodni, egy ideig még álltam ott tanácstalanul, utána elindultam…

- Várj! Mit szólnál, ha én is hazakísérnélek?

- Megtennéd? – csillant fel a szemem… Azért már éjfél elmúlt, sötét van, a kollégium pedig nincsen közel az arénához. Félnék egyedül, Cece most itt hagyott egyedül, de majd otthon beszélek vele, kimagyarázza szépen nekem a történteket, ha nem, akkor komoly baja lesz, vagy húzok vissza Párizsba, hiszen már nem kellek neki. Bár az ő angol tudásával elszenved majd itt… Nem baj megérdemelné.

2en indultunk el a sötét, egy pár lámpával megvilágított utcákon, a kutyák megállás nélkül ugattak. Szerencsére Harry közelsége miatt nem volt okom megijedni, tudtam, vigyáz rám.

Odaértünk a kollégiumhoz, felmentünk a lépcsőn, kinyitottam az ajtót.

- Cece!!!! Itt vagy? Mért jöttél haza nélkülem? – kiabáltam, de senki sem válaszolt. – Ez nem lehet igaz! Itt nincsen senki! Hol lehet? – fordultam Harryhez, de ő is csak lepetten nézett rám.

- Fogalmam sincs! De ha itt nincs 90 százalék, hogy Zaynnél van. Rendesen összemelegedtek az este alatt.

- És mi van, ha elrabolták őt? – vetettem fel a rossz ötletet aggódva.

- Nyugi nem lesz semmi baj. Itt maradok veled éjjelre. Egyedül itt nem hagylak, Zaynt pedig komolyan leütöm.

- Köszönöm, remélem semmi gond nem lesz vele. – odamentem hozzá, ő magához szorított.

- És most mit csináljunk?

- TV?

- Lehet, mit nézünk?

- Mindegy kapcsolj be valamit. – ajánlottam, ő bekapcsolta a TVt, éppen a hírek mentek. – Ne! Hadd nézzem meg! – kaptam ki a kezéből az irányítót.

„ Louis Tomlinson becsajozott? A One Direction szívtipróját egy barna hajú lánnyal látták kavarni együtt. Múltkor egy kávézóban kapták el őket a lesifotósok. Állítólag a lány neve Kathe, és egy közeli iskolába jár, mint végzős. Hm, vajon kitart a kapcsolatuk sokáig? Mit fog hozzá szólni Eleanor? Később jövünk… Addig is szép estét mindenkinek.” Közölte a legújabb hírt a csaj. Némán néztük még egy darabig a TV képernyőjét, nem akartunk hinni a fülünknek.

- Mi a franc? Louis miért nem szólt nekem erről? Valamikor én voltam a legjobb barátja.

- Pedig… Nem láttam a csajt a koncin. Keressük ki Google-n. Hozom a laptopot.

Kikotortam a táskámból a tokkal együtt, majd kihúztam a cipzárt, benyomtam a gombot. Amig lassan betöltődött, készítettem kávét magamnak, Harrynek. Ráérünk elaludni, hiszen még csak 2 óra van. :D. Lehuppantunk a kanapéra, ölembe vettem a laptopot, Harry, pedig közel hajult, hogy ő is lássa a képernyőt.

- Na szóval mi is a csajnak a neve?

- Őőő azt hiszem, Katherine Tyler.

- Okés, akkor rákeresek… - elkezdtem pötyögni és kijöttek a képek. – Nézd ő lenne az! Ott van egy kép Lou-val kézen fogva, vacsi közben. Nahát, akkor ezek szerint igazak a pletykák.

- Jól van, akkor Louis kicsit számon lesz kérve otthon. – nevetett, de egyánltalán nem láttam haragot az arcán.

- Kicsit álmos vagyok. Nem megyünk aludni?

- Ahogyan gondolod. Cecevel mi lesz?

- Majd jön ha akar. Ha jön akkor leütöm itet az már tuti. – válaszoltam ásítva.

- Éjjeli puszit kaphatok? – vigyorgott.

- Persze. – mosolyogtam. – Ha te is adsz majd nekem.

- Nyugodt szívvel. – húzott magához, én meg próbáltam arcára puszit adni, de ő elfordította a fejét, így a szájára ment.

- Most megvagy! – mondta, újra átölelt, megcsókolt. A romantikus „csatának” a csöngő hangja vetett véget. Elszaladtam kinyitni az ajtót.

- Zayn? – lepődtem meg, aztán észrevettem a mellette álló barátnőmet. Közben Harry odalépett a hátam mögé.

- Harry- szólalt meg Cece is utánam.

- Sziasztok! Kelly hát te? – kérdezte Zayn.

- Hát én? Mi van velem? Itt lakok.

5 perc kínos csend után végre meg tudtunk mozdulni az ajtóból, leültünk.