5. fejezet:) Megkezdődött a visszaszámlálás

Sziasztok, újra itt vagyok, egy új résszel :)) remélem tetszeni fog, ez most kicsit rövidebb lett. Légyszi jelezzetek nekem :)) negativumokat is kérek :D

..............................................................................

Holnap érkeznek meg a jegyek! Ááááá. Alig bírtam tegnap aludni, ráadásul Cece éjféltől hívogatott, hogy nem álmodott –e. Jó tudni, belenyugodott Londonba. A full napom a szokottnál is lassabban telt el. Olvastam, gépeztem, angoloztam rengeteget. Angolozásom abból állt, hogy magoltam a szótárat. Muszáj, ha el akarok érni valamit. Egyre jobban tört rám az érzés, hogy ott akarok lenni, beszélni, hülyülni a fiúkkal. Ugyan már! Miért pont engem választanának, akivel leállnak dumcsizni, ott lesz rajtam kívül mennyi meg mennyi rajongó. Tudniillik, én még álomvilágban élek, nem is szeretnék felébredni. Szokottnál is korábban mentem aludni, ugyan csak forgolódtam. 3x olyan hosszúnak tűnt az éjszaka, mint normális körülmények között.

Reggel a szemeim karikásak voltak, de ahhoz képest, hogy alig aludtam, be voltam pörögve. Megállás nélkül a Change Your Life-t énekeltem a Little Mixtől. Fél óránként elkapott a sikító roham, percenként néztem ki az ablakon, vártam a jegyeket. 11 felé átjött Cece, így együtt lesekedtünk a postás után.

Éppen ebédeltünk, amikor megszólalt a csengő. Cecevel összenéztünk, majd újra csöngettek. Több se kellett, otthagytuk az asztalt, egymást lökdösve rohantunk ajtót nyitni.

- Ön Kelly Frey? – kérdezett egy hang, mivel csak egy hangot hallottam, Cece beallt elém.

- Igen, én vagyok!- löktem félre, kiléptem az ajtón.

- Csomag jött. – nyomott a kezembe egy kis dobozt.

- Köszönöm! – becsuktam az ajtót. Cece mindjárt kikapta a kezemből, kibontotta, majd felsikoltott. 2 jegy hevert rajta, VIP One Direction concert ticket felirattal.

- Ezt nem hiszem el! – vigyorgott folyamatosan.

- Sikerült! Most már biztosan ott leszünk, eljutunk!

- Én sem hiszem el, de légyszi fejezzétek be az ebédet.- rontotta el a szép pillanatot anya. Gyorsan magunkba dobáltuk az ebédet, felvonultunk a szobába, bezártam az ajtót. Ugráltunk egy sort, biztonságba helyeztük a jegyeket. Még csak az kéne, hogy eltűnjenek. Vadul tervezgettük végig az egész napot.

…

Elérkeztünk idáig is. Szombat van. Ma meg a holnap is pakolással fog eltelni, legrosszabb estben, talán a hétfő reggel is. Először készítettem egy listát, mit rakjak be, nem lenne előnyös valamit itt hagyni. Na akkor úgy kell elképzelni a nagy pakolást, hogy Cece nekem segített, én pedig neki. Nálam szombaton, nála vasárnap raktuk össze a cuccainkat. Mégis csak fél év sok idő, meg kell gondolni mit viszünk. A legnagyobb bőröndömet becipeltük a szobába, kidobáltuk az összes ruhát a szekrényemből. Olyan nagy kupi lett, mozdulni sem lehetett. Félreraktam 10 rövid ujjú pólót, 8 hosszú gatyát, 7 rövidnadrágot, 8 pulcsit, 2 kabátot, 9 ujjatlan pólót. Továbbá, jegyzetfüzeteket, egy hátizsákot, zsebpénzt (hm nem is keveset! De majd az anyuék postáznak minden hónapban.), zseblámpát, sminkes készletet, stb. Ezzel ahogy számítottunk el is ment az egész nap.

Vasárnap felkeltem, indultam is Cecehez, egy CD-vel a kezemben. Nem unatkozhatunk pakolás közben sem. Bekopogtam, beléptem az ajtón. Zayn ugrott rám, mihán betettem a lábamat, elkezdett nyalogatni. Felmentem a lépcsőn, de a szobába érve megtorpantam.

- Cece! Hol vagy?

- Itt vagyok! Kérlek, segíts! – hallottam a hangját, csak éppen nem láttam, mert teljesen betemette egy hatalmas ruha kupac.

- Te meg mit művelsz? – nyújtottam a kezemet, kihúztam a kupac alól

- Semmit, csak ruhákat válogatok…

- Talán előnyösebb lenne, ha nem a ruhák alatt válogatnál…- magyaráztam.

- Ideje lenne nekifogni válogatni! Ugye nem hagysz magamra?

- Mit csináljak veled? – ő csak felnevetett. Tudta, hogy maradok, elvégre mire valók a barátok. Szétválogattuk a nagy kupacot.

- Mit akarsz vinni?

- Hát- ült le az ágyra.- Fogalmam sincsen.

- Addig, amíg eldöntöd, lemegyek inni. Hozok fel valami nassolni valót.- ajánlottam fel. Rábólintott. Ez azt jelentette, mehetek. Beszereztem vagy 5 napra elegendő kaját. A konyhapulton találtam 2 tálat. Az egyikbe beleszórtam sósat, a másikba édeset. Jó keverni, mindketten szeretjük. Haha. Az igaz, mi mit nem szeretünk? :D. Üdítő 5 flakon is állt a rendelkezésemre. Mindet nem vihetem fel. Maradtam a kólánál, gyümölcsös italnál.

- Ugye ezt mindet nem akarod vinni? – kérdeztem a barátnőmtől, aki az összes ruháját megpróbálta belegyömöszölni abba az egy bőröndbe.- Szerintem lesz ott mosógép, tudunk mosni, ha nem akkor a városba valahol találunk.- tettem le a kaját az iróasztalra.

- De muszáj, ha ott vagyunk Londonba, akkor biztos az lesz az első, hogy ruhákat mosok, van jobb dolgom is.

- Cece, előbb utóbb ez is el fog fogyni, mert összepiszkolódik.

- Inkább az utóbbit választom- próbálkozott tovább.- Na jó! Mit rakjak ki?

- Azt hiszem ezt, ezt, na és ezt…- rendezkedtem. Pár perc után, már volt is hely a bőröndbe .- Na, késsz! Jöhetnek a többi dolgok! – szóltam, hozta is már a sminkes készletét, övtáskáját, válltáskáját, hátizsákját, meg nem is sorolom tovább miket.

6ra lettünk komplett készen mindennel.

- El sem hiszem, hogy holnap már indulunk.

- Ja, szomorú ez a majdnem üres szoba, fél év múlva látom csak újra.

- Mikor indulunk át hozzánk?- tőlünk fogunk indulni a sulihoz, ahol az igazgatóúr. Reggel 5re kell az udvar előtt várnunk. Repülni 2 órán át fogunk. Jaj! Kicsit félek, mivel még nem ültem repülőgépen, remélem, nem zuhanunk le! Félek!!!

- Elég, csak 8 óra felé. Nézzünk valami filmet!

- Harmadnaposok!- vágtam rá, nyúltam a DVDért, Cece berakta. Ameddig elindította, készítettem popcornt. Úgy az igazi. Egész filmet végignevettük. Szó szerint könnyes szemmel zártuk be a bejárati ajtót.

Ma hamar mentünk aludni, mert holnap 3ra kell felhúznunk a vekkert. Reggel még be kell rakni ilyen fésűt, tusolót, fogkrémet, pasztát… El ne felejtsem! Hajlamos vagyok rá. Bedugtam a telefonomat tölteni, elkészítettem a fülhallgatómat, mp3 lejátszómat. Gyorsan körülnéztem a szobába és magamra húztam a takarót. Hosszú, nehéz napom lesz holnap!