FIGYELEM!!!

Kedves Olvasóim! ♥

Nyilván hallottatok róla, hogy hamarosan meg fog szűnni a Google Reader...

Hogy ez mit is jelent?
- A blogok elvesztik a rendszeres olvasókat.
- Akik feliratkoztak valamilyen blogra nem kapnak értesítést az új bejegyzésekről, hírekről... stb..

Van egy oldal... Én is csak most hallottam/ olvastam... Ez a BLOGLOVIN... Itt továbbra is működni fog ez, hasonlóan, mint a Google Reader...

Nagyon fontos!!!

Tehát bloglovin segítséggével továbbra tudtok követni, alábbi linkre kattintva iratkozzatok fel/ kövessetek be :)) xxx
http://www.bloglovin.com/blog/8596451/valtsd-valora-az-almodat-en

U.I.: A mai nap folyamán még kirakom az új részt is *-*

10. fejezet :)) Mi volt ez?

Újra megérkeztem egy új résszel :)) Remélem tetszeni fog, komizzatok/ iratkozzatok fel :***
.......................................................

- Hány óra van? – kérdeztem elterelve a gondolataimat.

- 3 elmúlt…

- Nem megyünk enni? Annyira éhes vagyok…

- Oké mehetünk, csak akkor fel is kéne öltöznünk.

- Pizsamában nem jóóó? – nyavalyogtam. Kikaptam egy farmert, pólót a bőröndből (lusta vagyok kipakolni) és bevonultam a fürdőszobába.

20 perc alatt el is készültem teljesen, olyan 4 felé indultunk csak el…

Az ebédlő nincsen messze, kábé 300 méter. Kirántott csirkét rendeltem, Harry pedig Bolognai spagettit. Egész csendben ettünk, ami kicsit zavaró volt, ráadásul alkalmat adott gondolkodni.  

Kaja után elsétáltunk a Temze partjára, ott leültünk kicsit. Néztük a már lemenő napot.

- Cecevel mióta ismeritek egymást? – na erre mit mondjak? Igazán csak ovitól, de elvileg testvérek vagyunk, szóval ezzel nem igazán mondanák igazat…

- Kiskorunk óta. – adtam a legpraktikusabb választ.

- Értem… Hogyan ismerkedtetek meg?

- A beiratkozáson anyu éppen az óvónővel beszélgetett valamiről, én addig futkostam kint az udvaron, kergiztem a gyerekekkel, amikor egy kőben elestem, megütöttem magam. A többiek kinevettek, akkor érkezett meg Cece, amikor meglátott engem, odarohant hozzám, próbált felhúzni a földről, de nem sikerült neki, ő is visszaesett. Már nem is fájt a sebem, jót nevettünk együtt, aztán bemutatkoztunk, idővel a legjobb barátnők lettünk, egy alapsuliba mentünk, aztán következett a gimi, és most itt vagyunk, nem egész 15 évig tartó barátság veszett el.

- Ez szörnyű, én is elvesztettem egyik barátomat, fiatalon meghalt egy betegségben, általánosban 7.-be jártunk, mikor szomorúan közölte az ofőnk.

- Gondolom nagyot ütött beléd, még kicsi is voltál…

- Persze, több évig nagyon hiányzott, de aztán hogyan is mondjam… elfelejtettem…

„A sebek begyógyulnak,

de az emlékek megmaradnak,

Kitudja, mit hoz a holnap,

mi történik majd veled.

Ma talán fáj valami,

Ami tegnap elveszett

Pár év múlva elfelejted

Mindent, ami történt veled.

Néhány emlék felbukkan

Szemedből könnycseppek csordulnak

Visszajátszódnak, mint a filmek

Rájössz: ez volt a te életed.„

-… Ez egy új dalszövegünk részlete, még át lesz írva, de a lényeg benne van, gondold át… Elég sok mondanivalója van ennek a pár sornak.

- Igazad van, tudom, ez csak egy részlete volt az életemnek, vannak változások, amiket el kell fogadni, tűrni, Cece teljesen jól megvan nélkülem, nekem nem kell miatta görcsölni, ma-holnap teljesen felnőtt… Zayn majd vigyáz rá.

„Egy régi személy, régi múltad

Ne gondolkodj, annyit, nem okoz fájdalmat

Csak élj a mának, tudj felejteni

Boldog lenni, tovább lépni.

Néha nehéz,

De az élet megtanít

Ez egy játék, sok minden a tét

Becsüld meg a számodra fontos személyt.

Sok az állbarátság

Rengeteg hazugság

Váltsd valóra minden tervedet, álmodat,

Mutasd meg, hogy te erre képes vagy!”

- Ejha! Szoktál dalokat írni? – nézett a szemembe Harry, kicsit zavarba jöttem, elpirultam.

- Nem… vagyis… néha… általában minden nap eszembe jut néhány jó szöveg, nem mindegyiket írom papírra.

- Majd megnézhetek egy párat?

- Persze… Bent van a bőröndömben a füzet. Majd odaadom. Ha gondoltok fel is használhattok párat.

- El is énekled?

- Őőő az, az igazság, hogy dallamot még nem sikerült egyhez sem írnom, nincs hozzá tehetségem.

- Segíthetek… Utána, ha akarod, beszélek a stúdióssal, fel is énekelheted.

- Ugyan… azt nem… egyedül semmiképpen nem.

- És a One Directionnal? Szerepelhetnél az albumunkban…

- 1. Ha a többiek sem ellenzik… 2. Ha nem robban szét a stúdó a hangomtól, akkor belevághatunk…

- Akkor ezek szerint ezt meg is beszéltük munkatárs. – nevetett

- Ne! Ne hívj munkatársnak!

- Mert akkor mi lesz? – huncutkodott, lefogta hátul a 2 kezemet.

- Semmi, semmi,.. Engedj már el…

- Akkor hívhatlak munkatársnak?

- Semmi pénzért sem! – nem hagytam magamat. Leszorított, megcsikizett. Én személy szerint rettentően csikis vagyok.

- Engedj már eeeeeel!- visítottam, vihogva, megállás nélkül.

- Nem engedlek… - kitartott elég jól, de kiváló stratégiámnak köszönhetően, hamar kiszabadultam a „karmai közül”, gúnyolódva kiöltöttem a nyelvemet.

- Na elég, akkor hagylak… Te nyertél – meg kell mondanom, ez a kedvenc szó párosom a „te nyertél” olyan jó hallani, szóval virultam.

- Kezd sötétedni, nem indulunk haza? 8 óra elmúlt. – kérdeztem.

Otthon szokás szerint, bekapcsoltuk a TV-t, szokás szerint a hírek mentek, szokás szerint sztárokról volt szó.

„Louis Tomlinson úgy látszik, tényleg rendesen összemelegedett a barátnőjével Kathe-el, moziba kapták őket el a lesifotósok, a lány elfutott, Tomlinson, nem akart nyilatkozni a dologról, még mindig. „Csak egy haver” mondattal lerázta a riportereket, azonban biztosra tudjuk, több van köztük, mint egy „barátság”. Meddig titkolják még a kapcsolatukat?”

- Azért ez kicsit durva, így beleszólni a magánéletébe…

- Ez a sztár élet… Mindig ott vannak a nyomodban a riporterek, mindig fotóznak, leleplezik, beletúrnak a magánéletedbe…

- Hogyan bírjátok?

- Nehéz… de 2 év után eléggé meg lehet szokni…

- Én akkor sem szeretném…

- Nem is hagynám!

Lehunytam a szememet, aludtam…

Csrrrrn!... Csrrrrn! Vert föl a csöngő. Falon az óra éppen 10 órát mutatott. Harry nem volt mellettem, de a zuhanyzóból hallottam a vízfolyást, szóval minden bizonnyal fürdött. Szédölögve mentem ajtót nyitni, mikor kinyitottam nem kicsit döbbentem le. Niall állt az ajtó előtt, amikor meglátott, zavartan megvakarta a fejét.

- Helló! Cece küldött a cuccaiért, bejöhetnék összepakolni? – nézett rám kék szemeivel.

- Per… sze… - válaszoltam csodálkozva.- De miért te vagy a csicskása? Eljöhetett volna magától is! Van lába tudtommal…

- Van… Csak azt mondta, hogy nem akar a közeledbe lenni…- válaszolta kelletlenül. Kicsit megszédültem. Ilyet mondott? Ő? Meddig süllyed még le?

- Tudod mit? Segítek összepakolni. Ha már őnagysága pazarolja fölöslegesen a te idődet is… Szabadulj minél hamarabb tőle. – nevettem.

- Oké. Kösz.

Mosolygott, álltunk kábé olyan 5 percig, aztán meguntam az ajtó támasztását.

- Most bejössz, vagy támasszam a bejáratot tovább… Nem hiszem, hogy össze akarna dőlni. Azt már megéreztem volna. –húztam be szó szerint az ajtón.- Ez Cece bőröndje. Szertedobálva a ruhái… Csak is ő lehet ez.

- Akkor valahogyan pakoljunk össze… Ez az övé?- érintette meg a pólómat…

- Mi neeeem! Ez az enyém!- kaptam gyorsan oda, véletlenül megérintettem a kezét. Hirtelen furcsa érzést éreztem, mint ha energia futott volna át a testemen, kirázott a hideg, bizseregtem. Inkább elhúztam a kezemet. Szótlanul egymásra néztünk, ő is furcsállta a dolgot, ezek szerint nem csak én éreztem… Mi ez? Harrynél mér nem érzem? Zavartan újra megszakítottam a csöndet.

- Akkor pakolunk?

- Jah persze… csak…- kezdte el a mondanivalóját, de Harry kijött éppen a fürdőszobából…

- Te meg mit keresel itt? – csodálkozott, egy törülközővel maga körül, haja is csöpögött a víztől még. Wow.

- Cece küldött a ruháiért… Mellesleg, mi meg már téged keresünk a koncert óta. Holnap turné, indulunk Franciába megint, jó lenne, ha nem kéne nélküled elindulnunk… - nézett rá Niall

Szinte izzott a levegő közöttünk, én addig megpróbáltam nyugodtan pakolni. Már amennyire lehetett.

- Majd megyek… Ha Kelly is jöhet velem.

- Nem! Engem ne keverjetek bele! Itt kell maradnom, nem mehetek sehova.

- Oké, akkor folytassuk a pakolást.

- Jó is volna, azért jöttél, utána meg páá… Vidd Cecenek szépen a cuccait. – mondta lenézően Harry. Mi ez? Én azt hittem felhőtlen a kapcsolatuk a srácokkal, majd faggatok egy kicsit…

Összepakoltuk a maradék ruhát, Niall mindig olyan furcsán nézett rám, de nem szólt semmit. Kinyitottam az ajtót…

- Majd még beszélünk… szia!- búcsúzott, kicsit még állt, várva valamire, aztán megfordult, elment. Érdekes érzés…

- Szia! – szólaltam meg halkan, lehajtottam a fejemet, nyeltem egyet.

- Végre elment!

- Harry, mi volt ez?

- Micsoda?

- Ahogyan viselkedtetek egymással Niallal.

- Régi sztori, nem igazán akarok róla beszélni.

- Na ki vele…

- De… hosszú téma ez…

- Van időm. – nyomtam őt az ágyra, hogy üljön már le, miután sikerült leültetnem, újra faggatni kezdtem. – Ki vele!

- Muszáj?

- Igen!!!

- Akkor, az egész az X- factortól kezdődött…

9. fejezet :) Meg kell tanulnom továbblépni...

Sziasztok! :) Az az igazság, hogy most nincsen nagyon időm írni, suliba legvégső hajtás, fellépések, dolgozatok, versenyek, minden közbejött. Igyekszek legalább 1 héten egyszer kitenni részt, nem szeretnék nagyon elmaradni... Előre is elnézést kérek :( Lemegy ez a 2 hét aztán gyakrabban fogok jelentkezni :)) Addig is itt van az új rész, bár nem túl jó... :( Szerintem. Komizzatok plíííz ♥♥ 

.....................................................................

Csak ültünk, ültünk, mást nem csináltunk

*Cece szemszöge*

Olyan kínos ez az egész. Kelly most haragszik rám, de nem mondhattam el. Úgy sajnálom már, soha nem fog megbocsátani nekem. De nem érdekel elég nekem Zayn, Kellyre úgysem lenne időm. Annyit szokott beszélni a gondjairól, bajairól, ideje a magam dolgával törődnöm, innentől elvállnak útjaink. Igaz ő is mindig meghallgat engem, de van nála jobb is. Ma este tapasztaltam. Szerelmes vagyok. Ezt, ha nem bírja megérteni, akkor viszlát, vége a barátságunknak. Ennyi, kíváncsi vagyok hogyan fog tudni továbblépni.

- Cece kérlek, mesélj, miért nem szóltál nekem? Megértettem volna. – kérdezte nagy kutyaszemekkel, nem fog meghatni.

- Semmi közöd hozzá. – durcáskodtam. – Az én életem, nem kell beleszólásod! Jogom van eldönteni, mit teszek, minek mindenről beszámolnom?

- Azért mert a barátnőd vagyok, el szoktuk mondani egymásnak.

- Ahogy állítod, ez már elmúlt, ráadásul, te sem szóltál Harryről. Fogadni mernék, hogy már régóta ismeritek egymást. Nem lennétek olyan jóban egy éjjel alatt. Nem hiszem el!

- Cece, pár órája ismerkedtünk meg!

- Ó tényleg? Akkor, igen messzire mentetek, ugyanis Harrynek fordítva van felvéve a nadrágja. – tettem csípőre a kezemet, ő pedig totál megsemmisült. Lemerném fogadni, hogy mi szakítottuk meg a folyamatot. Hahh, mit is gondoltam. Zayn, Harry, csak hallgatták a veszekedésünket.

- Tudod mit Cece? Én kedves voltam veled! Fogalmam sincsen mi bajod van velem. Nem csináltam semmit, nem történt semmi köztünk Harryvel. Gondolj, amit gondolsz. Én legalább tudom mi az igaz, és mi nem. Nekem nem számit mások véleménye. Ennyi.

- Zayn! Gyere! Húzzunk innen! Úgy látszik, már a legjobb barátnőm is megváltozott… Soha többet nem akarlak látni. Sziasztok! – álltam föl, megragadtam Zaynt, becsaptam magam után az ajtót, bár kinyílt, de nem számit most már. Minél hamarabb legyünk kint innen! Meg sem álltunk az 1D házig.

*Kelly szemszöge*

Könnyes szemmel becsuktam a kinyílt ajtót. Most vesztettem el a legjobb barátnőmet. Az a legrosszabb, hogy nem tudom mit léptem rosszul. Kitört belőlem a sírás, nem bírtam tovább.

Ráhajtottam a fejem Harry vállaira, nem álltak el a könnyeim.

- Nyugodj meg! Minden rendbe jön.

- Könnyű mondanod! Nem te vesztél össze az egyetlen barátnőddel. – hisztiztem, szét akartam tépni a párnát, sajnos nem sikerült.

- Ha leöntelek vízzel, akkor leállsz? – nevetett zavartan.

- Akkor inkább befejezem. – huppantam le ölbe tett kézzel az ágyra.

- Na akkor az lenne a legjobb, ha mennénk aludni, ne húzd fel magad még jobban.

- Itt maradsz? – csillant fel a szemem.

- Csak, ha akarod. – ölelt át újra. – na feküdj le!

- Oké! Csak át kéne öltöznöm, pillanat…

Kerestem a pizsamámat, hiába túrtam ki a bőröndöt, szekrényt, csak Ceceére bukkantam rá.

- Öm, nem ezt keresed?

- De, igen, nem tudom Cece mit fog csinálni a pizsamája nélkül. – mondtam, kezembe vettem a sajátomat, álltam egy darabig. – Őőő talán kifáradnál? – néztem Harryre.

- Miért? – nézett rám vissza értetlenül.

- Hát talán öltözködni szeretnék…

- Jaj… - nevetett, kisétált a folyosóra.

- Ne lesekedj, vagy leütlek. – fenyegettem.

- Nem baj, túlélem… talán… - kacsintott vissza, rámcsukta az ajtót,

Gyorsan magamra kaptam a pizsit, bedőltem az ágyba.

- Jöhetek?

- Ja! – vigyorogtam.

- Na akkor tényleg jó éjszakát! – nyomott egy puszit a homlokomra, elköszöntem egy „Jóéjt”-el, elfordultam, húztam a lóbőrt.

………………………………………………………….

*Reggel*

Forgolódva felkeltem, elég rosszul aludtam…

- Cece!!!! Kelj fel! Nem hiszed el, milyen szörnyűséget álmodtam… - fordultam volna oda hozzá, de nem ő volt mellettem…

- Kelly… Cece-vel összevesztél… Elment…- motyogta Harry.

- Tehát az…

- A valóság volt, sajnálom… - fejezte be helyettem. Újra könny szökött a szemembe. – Jól vagy? Inkább most feküdj vissza, aludj még egyet.

- Oké! Az lesz a legjobb. Utána mit teszünk? Úgy hiányzik Cece. – szomorodtam el.

- Elmegyünk valahová enni, utána, visszajövünk, nézünk valamilyen filmet.

- Jó! – ezzel álomvilágba szenderültem.

Egy üres szoba közepén ültem, 4 fehér fallal körülvéve. Kétségbeesetten kerestem a kijáratot, ijesztő, rossz érzés telitett el, csak mászkáltam, hiába mentem nem jutottam sehova, ugyan ott maradtam. Megőrjített a sok fehérség, egyedül éreztem magam. „Mit tegyek? Mi van velem?” sírtam keservesen az üres helyiségben. Bár… hiába akartam megszólalni… nem ment… teljesen néma maradtam… így segítséget sem tudtam kérni. Mégis kitől is kérnék? Itt egy árva lélek sincsen. Lenéztem a talajra, igen érdekes, felhőszerű, olyan por jellegű talajon ültem. Eddig ezt észre sem vettem. Kicsit játszadoztam a felhőszerű valamivel, megpróbáltam elfújni egy keveset, de visszajött, mint egy füst. Nagyon elgondolkoztam… Arra eszméltem fel, hogy valaki megérintette a vállamat, hátrafordultam, egy lány állt velem szemtől szemben, hosszú, nagyon hosszú szőke hajjal, kristálytiszta, hófehér, talajig érő ruhában, ami teljesen takarta a lábát.

- Te meg ki vagy? – kérdeztem rádöbbentem, újra van hangom!!!

- A nevem Carolyne, kérlek, gyere velem! – érintette meg kezemet, felhúzott.

- Hol vagyok? – „poroltam” le magam a fehér füsttől.

- Ez a te életed…- válaszolta.

- Az üres, fehér szoba?

- Nem! Kövess és megtudod… - indult el előttem, én pedig utána mentem.

Ahogy elindultam, hirtelen szédülés kapott el, majd zuhanás érzetet keltett. Mikor kinyitottam a szememet egy kórház teremben álltam, Carolyne mellett.

- Ez a születésed, kérlek, ne ijedj meg… Most sok mindent meg fogsz tudni az életedről, amiket nem is gondoltál volna, készülj fel a legrosszabbra, ami érhet. – figyelmeztetett, megveregette a vállamat.

- Először áruld el, mit keresek egy idegen nőnek a szülésén…- döbbentem le, de ő nem szólalt semmit meg.

„Megkezdődött!” kiabálták az orvosok. „Ikrek születését várhatjuk, most lehet látni, eddig elbújt a másik baba mögött…” szólt a nőnek. Meglepetten néztem az „anyukámat”. Megszületett a 2 baba, de csak az egyik sírt. „Hölgyem, van egy rossz hírünk, az egyik baba már halottan született, de mindent megteszünk, hogy rendbe jöjjön, ígérjük.” Hallottam a hangokat folyamatosan.

- Most melyik vagyok én? – kérdeztem könnyes szemekkel.

- Aki meghalt születéskor… Sajnálom… - közölte velem.

Tovább figyeltem az eseményeket… Szörnyű volt látni, hogyan szenvednek velem, ahogy lélegeztető gépre kötnek, majd a szívverést próbálták helyreállítani. Keserű gombóc jött fel a torkomban. Néztem… Néztem, ahogyan az életemet mentik meg. Anya már majdnem sírt. Egy örökkévalóságig tűnt, mikor a baba végre elkezdett pityeregni. Az orvosokon nagy megkönnyebbülés ment át.

- Ki lehetett a másik baba?

- Ő Cece az. A barátnőd. Testvérek voltatok.

- Miii? Mi történt? – tehát ezért kötődtem annyira hozzá mindig.

- Majd ezt is lassan megtudod…

Mentünk újra egy keveset, életem másik állomására, olyan 2 éves lehettem, éppen utaztunk el valahová, amikor egy kamion belénk hajtott, az árokban kötöttünk ki. A mentősök, csak 10 perc múlva jöttek, minket tudtak kimenteni Cecevel, kicsik voltunk, becsúsztunk az ülés alá, így nem ütöttük meg magunkat annyira. De apa és anya látványa teljesen megdermesztett... Nem is írom le… Elég annyi, hogy csak vér mindenhol. Áh! „A gyerekeket vigyék a nevelőotthonba” parancsoltak a rendőrnek, felkaptak, vittek minket Cecevel, pár perc múlva ott voltunk a nevelőotthonnál… Bejelentést tettek a rendőrök, átadtak a nevelőknek… Megszeppenve sírtunk, kijött hozzánk egy olyan idősebb, 17 év körüli lány, felvett, bevitt a szobájába. Hirtelen olyan érzést keltett, mintha egy filmet tekertettek volna… Mindenki gyorsabban mozgott, futott, szervezkedett… Majd… belépett a nevelőház ajtaján anya, akárhol megismerném.

„Üdvözöljük, miben segíthetek?”

„Szeretnék örökbe fogadni egy kislányt, olyan 2 év körülit, sajnos én nem szülhetek gyereket”

„ Persze, kérem, jöjjön velünk.” Bevezette őt a szobánkba, a kis én kíváncsiságból odamászott hozzá, nagy kék szemeivel nézte a leendő anyukáját.

„Én őt szeretném”

„Rendben, még alá kell írnia egy pár papírt.”

Sok mindent megismertem az életemből, Cecevel már ovi óta barátnők voltunk, de egyikünk sem tudta az igazságot, jó volt visszanézni az első sulis éveimet, sok-sok emléket, ráadásul anyát, összeszorult a torkom, kiskoromban hatalmas rázkódtatások értek, semmire sem emlékszek, „anyu” becsapott egész kiskoromban, sőt, még most is… Bíztam benne… Úgy látszik, engem mindenki átvert, kihasznált. Egész iskolás években, csak arra voltam jó, hogy a házit lemásolják rólam, erre kibeszélnek, hátam mögött kinevetnek. Azért mert más vagyok. Mert én évek hosszat tanultam. És most itt vagyok Londonban… Ugyan, szebbnek, jobbnak gondoltam ezt a kirándulást, erre elvesztem a legjobb barátnőmet, aki ráadásul a testvérem is, ma megtanultam. Nekem az életem nem lesz jobb, mindenen átmentem, már a születésemkor is majdnem meghaltam. Mit akarok én?! Kiben bízhatok? Hol van a helyem? 18 évesen ideje lenne rájönnöm… Még mindig keresem a helyem… Megszédültem, mikor kinyitottam újra a szememet már a kollégiumban voltam.

- Te jó ég! Már azt hittem, megint mentőt kell hívnom, 1 órája ébresztelek, semmi, meg sem szusszantál, teljes kómás állapot… A szívbajt hoztad rám! – magyarázta Harry.

Még mindig el voltam gondolkodva. Mennyi lehet igaz abból, amit álmodtam? Tényleg ez lett volna az életem? Kicsordult egy könnycsepp, hagytam végigfolyni az arcomon.

- Mi történt? – törölte le Harry

- Újra átéltem az életemet – hajtottam le a fejemet.

- Ezt hogy érted? Mit álmodtál?

- Semmi, nem szeretnék róla beszélni, meg kell tanulnom tovább lépni… - motyogtam, megtöröltem a szememet. Ez így nem mehet tovább. Nem ronthatom el az életemet! Egy szakasznak vége, jön egy újabb. Nem török össze, igaz, hogy nehéz, de fel kell állnom… Erős vagyok, mindent kibírok… Ez elég nagy szó volt, helyesbítenék: igyekszek mindent kibírni. Most pedig emlékek OFF, élet ON, mivel még csak most kezdődik az egész. J

Trailler♥

Hi everyone!! :) 

Wííííííííí♥ Elkészült a blogom trailler-je *-* Nagyon, nagyon köszönöm Zita Csikós-nak, hogy elkészíette♥

http://www.youtube.com/watch?v=MlHVxEU7ugU

Egy lány, aki követte az álmait. Csak elkövetett egy nagy hibát. Azt hitte minden rendben lesz.

Sajnos tévedett, megtámadták a rajongók, egy félreértés miatt elvesztette a legjobb barátnőjét.

Anyja valamit titkol előle. Úgy érzi, mindenkit elveszített, apjával valami baj történt, nem veszi fel a telefonját, nem tud vele beszélni.

Egyetlen személyben hisz csak.

A fiúba, aki megváltoztatta az életét.

Akinek mindent elmondhatott.

Akinek az ölelése nyugtatóan hatott rá.

Elvesztette minden reményét, egy lány közéjük állt.

Nincs más választása, visszautazik Párizsba a szüleihez.

De… Otthon csak anyukáját találja. Kiderül a titok…

Édesapja már rég fentről figyel rá.

Kelly már nem számíthat senkire, öngyilkosságra készül.

Valaki ezt a döntését megakadályozza.

Ki lehet Ő? Minden rendbe jön az életében? Vagy talán rosszabb lesz az egész? Visszautazik Londonba? Mi lesz a barátnőjével Cecevel? … Nincs kilátása… Kiderül a blogból J  

8. fejezet :)Én ezt nem értem... -.-

Jupiiiii *-* nagyon- nagyon köszönöm a komikat, ezek szerint még olvassátok :D ennek örülök :3 lassan készen lesz a blog trailler-je, Zitának köszönhetően *-* szóval következőleg azzal fogok jelentkezni :3  Akkor egyenlőre még nem fogom törölni a blogot, mivel látok érdeklődést :) na akkor nem is húzom a szót *-* itt van az új rész :P
..................................................................................
előző részből: Cece, mi volt ez a csók Zaynnel? - kérdesztem meghűlten a barátnőmtől.
...................................................................................

- Hát őőő… Az úgy volt, hogy… muszáj ezt most? Nem ér rá otthon?

- Tőlem mondhatod otthon is… De akkor mindent kérek, és az IGAZAT! Elvégre legjobb barátnők vagyunk/ voltunk. – mondtam, kirohantam a teremből a szememet törölgetve.

- Kelly- Kelly hogyan érted azt, hogy VOLTUNK??? Mi van veled?

- Mégis mi lenne? Előbb titkoltál el tőlem valamit, és még halogatod, talán ki akarsz találni valami hihető sztorit. Fogalmam sincsen. Bíztam benned, azt hittem te is bennem. Ezt most megcáfoltad! Már érzem, hogy van még más is, amiről nem tudok! Őszinte voltam hozzád, mindent elárultam neked, erre te? Nem árultad el nekem, mi ez az egész, a koncert előtt is eltűntél…- hajtottam le a fejemet.

- Sajnálom, de kell mennem. – ment vissza a terembe, nem hiszem el. L  

Leültem a padra, jól esett az egyedüllét, gondolkoztam. Mi keresnivalóm van itt nekem? Most már értem miért nem akarták anyuék, hogy eljöjjek. Visszamennék… Valami visszahúz, muszáj lenne ott lennem, de nem mehetek… Azt hittem az életem csodás lesz, hogy jövök ide Londonba? Nem, csak rám jellemzően, megint egyedül leszek… Teljesült egy álmom… Most azt kívánom, bár ne teljesült volna. Nem így képzeltem el ezt az egészet…

- Te meg mit csinálsz itt kint? – kérdezte Harry, leült mellém

- Csak… Ülök. – sóhajtottam.

- Persze, azért könnyesek a szemeid. Mesélj! Mi történt?

- Cecevel összevesztem, egyedül érzem magam, egy senki vagyok. Haza akarok menni, nem találom a helyemet. Röviden ennyi.

- Először is nem vagy senki, nekem sokat számitasz. Másodszor én itt vagyok neked, akármi baj van itt vagyok… Harmadszor.. Nem engedlek haza.- ölelte át a derekamat.

- Miért?

- Mert… Szeretlek! – Erre nem tudtam mit szólni, mondjam azt, hogy én is? Á nem, hülyeség lenne, úgyis tudja, biztosan, mit érzek. Ott volt az a csók. Igen is sokat jelentett nekem… Tehát némán válaszoltam, csak rádöntöttem a fejemet a vállára. Így ültünk, csendben, néztük a csillagos eget. Nem mondtunk semmit egymásnak. Harry gondolta, erre van most szükségem, némán tűrte.

- Te jó ég! Éjfél van! Kéne mennem, bezárják az intrit. Hol fogunk aludni? – kaptam észbe.

- Ne siessetek, legrosszabb esetben majd velem alszol. – mosolygott édesen, amitől teljesen elolvadtam. Az utcai lámpa fénye alatt, csillagoknál a padon csak mi ketten… Jól éreztem magam, pedig semmit nem csináltunk, de mégis most jól hatott rám a közelsége.

- Nem megyünk be? Kezd hideg lenni… - ajánlottam fel, eleget ücsörögtünk kint.

- Rendben ha úgy gondolod mehetünk… - álltunk fel a padról, indultunk befelé az arénába újra. Harry próbálta a kezemet megérinteni, de én elhúztam. Fogalmam sincs miért. Most az egész világ hülyének tartana emiatt, de nem tehetek róla, reflexből tettem, Harry is megértheti, hogy nem nagyon szeretem azokat, akik nyomulnak mindjárt, ő sem mentesül fel ez alól, hiába híresség, ugyanúgy tekintek rá, mintha most futottunk volna össze az utcán. Türelem kell hozzám az biztos, nem állok össze akárkivel. Nem mintha ő AKÁRKI lenne… Csak hát… na mindegy. Ezt nem bírom kimagyarázni, egyszerűen ehhez idő szükséges.

Én leülte az asztalhoz miközben ő a rajongóival beszélgetett, vagy esetleg táncolt néhány szerencsésebbel közülük. Jó volt látni, hogy ő boldog. A zenék megállás nélkül szóltak hangulatfokozónak, alig hallottam a telefonom csörgését, előkaptam, beszaladtam a WCbe, hogy nyugodtan tudjak beszélni, tudniillik anyu hívott.

- Szia kicsim! Milyen London. Már otthon vagy? Vagyis a kollégiumban? Cece? – mondta, erőtlen rekedt, szinte sírós hangnemben

- Szia! Minden rendben van… talán… Még itt vagyok az arénába, „bulizunk” idézőjelben, bár nekem nincs sok kedvem… Ülök az asztalnál.

- Cece?

- Megtalálta a helyét, éli a világát, engem pedig nem avat bele valami oknál fogva… - meséltem a csodás kirándulásomat a „barátnőmmel”. – Egyébként a város gyönyörű, pont ahogyan elképzeltem,… de valami visszahúz… Egyszerűen azt érzem, ott kellene lennem melletted.

- A Ceces ügyet nagyon sajnálom, majd észhez tér, okos lány, remélem rendbe jön minden… Még szoknod kell… Jól tudod, nem illeszkedsz be olyan könnyen az új környezetbe soha…

- Igen tudom, Cecenek nem hiszem, hogy bármikor valamit még el tudok hinni.

- Te tudod! De nézd abból a szempontból, hogy most per pillanat ő az egyetlen akit ismersz, nem haragudhatsz rá az örökkévalóságig.

- Tudom de…- na most mit mondjak? Állítsak be ezzel: Hopp én a legnagyobb valószínűséggel bepasiztam a koncerten, méghozzá nem is akár kivel… Harry Stylessel, aki a One Direction egyik énekese. Még csak ez kéne! Anya kisebb szívrohamot kapna… Majd egyszer mesélek róla neki… Most úgy vettem észre nincs abban az állapotban, hogy az én szerelmi történetemet hallgassa meg. Plusz még Harryt nem is engedem nagyon közel hozzám, majd ha lenne valami komoly, azt úgyis megtudná.. Elvégre minden nap nézi a TV-ben a híreket, az egyik legnagyobb szenzáció lennénk mi ketten, hiszen csoda lenne, hogy Harry végre fiatalabb lánnyal”kavar”. Mindenki tudja, hogy az idősebb nőkre bukik. J Kikötött egyszerűséggel folytattam a mondanivalómat, a lényeget későbbre tartogatva. – Azért Cece is hibás nem csak én… ki mondta, hogy hagyjon engem ott a kezdés előtt 1 órával a terem közepén…

- Jól van, jól van, nem akarok neked parancsolgatni, hiszen ma holnap már felnőtt leszel… de azért kérlek, gondold át ezt az egészet… Lehet hogy nem is akart téged megbántani.

- Veletek mi újság? – kérdeztem, meg sem hallva az előbbi választ, utálom azt hallgatni, hogy felnőtt leszek, bár én is tudatában vagyok, majd… eszembe jutott valami… - Apával mi van?

- Itthon minden rendben van – felelt gyanúsan, sőt a rendbennél el is csuklott a hangja… Apád…- kis szünet következett…- most éppen alszik.

- Ez nem volt túl meggyőződött… Oda tudnád nekem adni őt?

- Most nem… dolgozik reggelig…- találgatott, nekem igen felkeltette az érdeklődésemet. Mi lehet ott?

- Anya!!! Előbb még azt mondtad, alszik. Mi történt apával? – kérdeztem újra ingerült hangon, erre ő… letette… döbbenten néztem a pistyogó telefont, vagy 10 percig, merev arccal. Mire kiértem a tömeg kicsit megcsappant. Harry keresett valakit, aki én lehettem, ezért odamentem hozzá.

- Itt vagyok.

- Jaj, éppen téged kerestelek, vége a bulinak, azt hittem már belefúltál a WCbe.

- Sajnálattal közlöm, nem állt szándékomban lehúzni magam.

- Na látom visszaszállt a humorod!

- De a jókedv sajnos elmaradt. –sóhajtottam.

- Mi történt már megint, amúgy hová tűntél?

- Anya hívott, elég furán viselkedett… Kérdeztem apáról, ő meg lerakta.

- Értelek. Ne félj! Ha történt volna valami akkor arról már tudnál biztosan.

- Gondolod? Amúgy Cece hol van?

- Jaj, azt üzente megvár az intrin, nem talált, keresett, csak már haza kellett mennie valamiért… Zayn hazakísérte őt.

- Akkor nekem is kéne mennem…

 - Oké… Majd remélem, még találkozunk valamikor…

- Én is…- próbáltam búcsúzkodni, egy ideig még álltam ott tanácstalanul, utána elindultam…

- Várj! Mit szólnál, ha én is hazakísérnélek?

- Megtennéd? – csillant fel a szemem… Azért már éjfél elmúlt, sötét van, a kollégium pedig nincsen közel az arénához. Félnék egyedül, Cece most itt hagyott egyedül, de majd otthon beszélek vele, kimagyarázza szépen nekem a történteket, ha nem, akkor komoly baja lesz, vagy húzok vissza Párizsba, hiszen már nem kellek neki. Bár az ő angol tudásával elszenved majd itt… Nem baj megérdemelné.

2en indultunk el a sötét, egy pár lámpával megvilágított utcákon, a kutyák megállás nélkül ugattak. Szerencsére Harry közelsége miatt nem volt okom megijedni, tudtam, vigyáz rám.

Odaértünk a kollégiumhoz, felmentünk a lépcsőn, kinyitottam az ajtót.

- Cece!!!! Itt vagy? Mért jöttél haza nélkülem? – kiabáltam, de senki sem válaszolt. – Ez nem lehet igaz! Itt nincsen senki! Hol lehet? – fordultam Harryhez, de ő is csak lepetten nézett rám.

- Fogalmam sincs! De ha itt nincs 90 százalék, hogy Zaynnél van. Rendesen összemelegedtek az este alatt.

- És mi van, ha elrabolták őt? – vetettem fel a rossz ötletet aggódva.

- Nyugi nem lesz semmi baj. Itt maradok veled éjjelre. Egyedül itt nem hagylak, Zaynt pedig komolyan leütöm.

- Köszönöm, remélem semmi gond nem lesz vele. – odamentem hozzá, ő magához szorított.

- És most mit csináljunk?

- TV?

- Lehet, mit nézünk?

- Mindegy kapcsolj be valamit. – ajánlottam, ő bekapcsolta a TVt, éppen a hírek mentek. – Ne! Hadd nézzem meg! – kaptam ki a kezéből az irányítót.

„ Louis Tomlinson becsajozott? A One Direction szívtipróját egy barna hajú lánnyal látták kavarni együtt. Múltkor egy kávézóban kapták el őket a lesifotósok. Állítólag a lány neve Kathe, és egy közeli iskolába jár, mint végzős. Hm, vajon kitart a kapcsolatuk sokáig? Mit fog hozzá szólni Eleanor? Később jövünk… Addig is szép estét mindenkinek.” Közölte a legújabb hírt a csaj. Némán néztük még egy darabig a TV képernyőjét, nem akartunk hinni a fülünknek.

- Mi a franc? Louis miért nem szólt nekem erről? Valamikor én voltam a legjobb barátja.

- Pedig… Nem láttam a csajt a koncin. Keressük ki Google-n. Hozom a laptopot.

Kikotortam a táskámból a tokkal együtt, majd kihúztam a cipzárt, benyomtam a gombot. Amig lassan betöltődött, készítettem kávét magamnak, Harrynek. Ráérünk elaludni, hiszen még csak 2 óra van. :D. Lehuppantunk a kanapéra, ölembe vettem a laptopot, Harry, pedig közel hajult, hogy ő is lássa a képernyőt.

- Na szóval mi is a csajnak a neve?

- Őőő azt hiszem, Katherine Tyler.

- Okés, akkor rákeresek… - elkezdtem pötyögni és kijöttek a képek. – Nézd ő lenne az! Ott van egy kép Lou-val kézen fogva, vacsi közben. Nahát, akkor ezek szerint igazak a pletykák.

- Jól van, akkor Louis kicsit számon lesz kérve otthon. – nevetett, de egyánltalán nem láttam haragot az arcán.

- Kicsit álmos vagyok. Nem megyünk aludni?

- Ahogyan gondolod. Cecevel mi lesz?

- Majd jön ha akar. Ha jön akkor leütöm itet az már tuti. – válaszoltam ásítva.

- Éjjeli puszit kaphatok? – vigyorgott.

- Persze. – mosolyogtam. – Ha te is adsz majd nekem.

- Nyugodt szívvel. – húzott magához, én meg próbáltam arcára puszit adni, de ő elfordította a fejét, így a szájára ment.

- Most megvagy! – mondta, újra átölelt, megcsókolt. A romantikus „csatának” a csöngő hangja vetett véget. Elszaladtam kinyitni az ajtót.

- Zayn? – lepődtem meg, aztán észrevettem a mellette álló barátnőmet. Közben Harry odalépett a hátam mögé.

- Harry- szólalt meg Cece is utánam.

- Sziasztok! Kelly hát te? – kérdezte Zayn.

- Hát én? Mi van velem? Itt lakok.

5 perc kínos csend után végre meg tudtunk mozdulni az ajtóból, leültünk.

7. fejezet:) A koncert...

Megjöttem újra *-* Eléggé megcsappantak a komik :( ha nem tetszik, kérlek jelezzetek nekem, próbálok javitani, remélem azért nem rossz lett.... Kövi rész 5 megjegyzés után *csak, hogy tudjam mennyien olvassátok, érdemes e folytatnom* :3
..................................................................................

Utolsó szúrós pillantást vetettem, rá, sajnos nem tudtam tovább faggatni, mivel kijöttek a fiúk a színpadra, mindenki hatalmasat sikított, tapsolt…

- Készen álltok? – kérdezte Liam, elsőként a színpad széléhez érve.

- Akkor csapjunk egy nagy bulit! – ordította Zayn, már mindenki kint volt.

A bevezető dal Up All Night, szerintem teli találat. Hiszen igazából is I wanna stay up all night J. Teli torokból énekeltünk kitartóan J senkit sem érdekelt ha berekedt… Nagyon hosszú koncert volt. Örök kedvenc számom a TDKAU, ma is sírtam rajta L Olyan szép, valahogyan mindig meghatódok. Utolsó számon, szintén kikönnyeztem, nagyon meglepődtem, rengeteg emlék fűz ehhez a számhoz. Forever Young. Jaj. Alig bírtam ki, furcsa érzés öntött el. És vége lett. Mi VIP jegyesek bevonulhattunk egy terembe, ott kellett várnunk a fiúkra ameddig megérkeznek………………………………………………………

Az asztalok gyönyörűen meg voltak terítve, azt hittem csak álmodok. Ez nem lehet igaz! Pár perc múlva már bejöttek a fiúk, immár átöltözve, laza stílusra véve a figurát. Wow! Az egész összegyűlt rajongó tábor hatalmasat sikított, én mondjuk nem, bár belül igen, de az lényegtelen. Nem szerettem volna, ha első látásra meg lenne rólam a véleményük. Szerintem a többi rajongók nem szimpatizáltak engem nagyon, mivel csak Cece ült mellettem a hatalmas asztalnál. Oké, hogy nem vagyok annyira kikenve, mint ők mert nem akartam bohócnak kinézni. De azért vetnek felém olyan utálkozó pillantásokat? Hova kerültem én?? Mire kitértem a sok gyűlölő pillantásból, véget ért a fiúk köszöntője, észrevettem, hogy Harry levágja magát mellém (???) Azt hittem az előbbinél nem utálhatnak jobban? Na akkor erre nem számítottam, szinte ölni tudott a sok őrült rajongó a pillantásával. A feszült, szinte robbanékony hangulat csak egyre jobban fokozódott. Kihozták a kaját, ekkor még mindannyian csendben ültünk, ettünk. Nem mertem Harryre ránézni, sőt senkire sem mertem … Miután megettük a vacsorát, elvitték a tányérjainkat valaki, megérintette a kezemet…

- Szia hogy hívnak? Valami gond van? – kérdezte Harry a szemembe nézve, mélyen.                                     - Szia! Kelly Frey vagyok. És hát hogyan is mondjam, jó lenne ha túlélném ezt az estét?

Kérdőn nézett rám, felvonta a szemöldökét.

- Mér ne élnéd túl?

- Hát tekintettel arra, hogy ma talán a tekintetekkel vagy 50 kés szúrást kaptam, egészen jól vagyok… - magyaráztam

.- Hát oké – nevetett.- De mér? Még mindig nem értem mi a gond!

- Amióta ideértem az óta, valamilyen oknál fogva, a többiek majdnem megölnek. Ne kérdezd miért…

- Jaj értem, akkor ezt nincs lehetőségem megtudni. – mosolygott, azzal a kisfiús édes mosolyával. Én meg szépen lassan elvesztem a türkiz szempárban. Már egy ideje mindenki minket nézett, már-már kínos csöndben. Ajjaj. Liam szerencsére megszakította, bár nem tudom mi lett volna ennek a következménye.

- Khm… Na ide… figyeljetek már…Na oké most már… - dadogott. – Akkor fél óra múlva kezdődik a buli, mi addig kicsit elmegyünk… - emelkedett fel a székről, Harry székéhez ment, felhúzta. – Na gyerünk kaszanova, kifelé… - tuszkolta ki szegényt az ajtón, de megtorpant. – Héj! Ti nem jöttök?

- Mér kéne? – vonta fel a fél szemöldökét Zayn.

- Hát jó volna. – becsukta az ajtót, a fiúk pedig utána mentek kelletlenül. Na most ha ezt a fél órát túl fogom élni akkor tapsot nekem. Mikor az ajtó mögül megszűntek a hangot, az egész lány csapat egy emberként jött felém.

- Mégis ki vagy te? – kérdezte az egyik.

- Hogy mered elvinni tőlünk Harryt? – jött a másiktól

Ijedten kapkodtam a fejemet köztük, úgy éreztem, nem bírom sokáig.

- Válaszolnál a kérdésekre, én is kíváncsi vagyok!!! – csapott arcon, egy ismeretlen arc, aki most turakodott oda a tömeghez.

- Én… én… én… - dadogtam. – Nem csináltam semmit esküszöm.

- Na biztos el is higgyük, hisszük, ha látjuk.

- De hát láttátok!

- Ne feleselj, vagy kapsz még egy pofont, de az már erősebb lesz. – mondta, nekem meg a szívem hevesen kezdett dobogni. Ne! Nem bírom a nagy tömeget. És szédülök. Azt hiszem ennek nem lesz jó vége!.- Héj figyelnél rám?? Ha még egyszer flörtölsz Harryvel én agyon csaplak!.

Nem ez nem jó jel. Próbáltam válaszra nyitni a számat de nem ment, nem jött ki hang a számon. Megszédültem…

*Cece szemszöge*

Nagy tömeg körben állt mikor visszaértem a kézmosásból. Mi történik itt? Gyorsan odarohantam a VIP jegyes rajongókhoz.

- Mi folyik itt?- törtem magamnak helyet a tömegben. Aztán megláttam Kellyt ahogy a földön fekszik szinte eszméletlenül! – Úr Isten! Mit műveltetek? Még ti nevezitek magatokat igazi Directionereknek? Inkább segítsetek, ne álljatok! Gyerünk! Valaki! Ha valami baja történik, én nem tudom, mit csinálok veletek! – kiabáltam, lehajultam a barátnőmhöz. Nem, nem tért magához…

*Harry szemszöge*

Bementünk az egyik szobába, becsukták az ajtót.

- Harry, tudom, hogy szeretsz barátkozni… khm… meg mást is… de azért nem kellene mindenkivel!

- Jó, jó! De nem kell engem félteni!

- Na igen? Ezt hallottam párszor! Kérlek vigyázz magadra, ha még egyszer összetörnél, félek azt már nem bírná ki a banda…

- Tudom haver! De nyugi! Nem lesz semmi gond…- veregettem meg a vállát. A többiek néma csendben figyeltek minket, nem tudtak mit szólni, csak néztek, néztek és néztek…

- Akkor rendben van! Mehetünk… És még egyszer kérlek vigyázz magadra!!! Nem lenne jó, ha vége lenne a One Directionnek.

- Okés. – indultam meg az ajtó felé, mikor kiléptem, nem erre a látványra számítottam.

- Te jó ég!!! Mi van itt? – rohantam oda a tömeghez. – Mi van kellyvel?? – kérdeztem ijedten.

- Harry, végre! Segítened kell. Hoznál vizet? Be kéne vinni őt valahova.

- Persze hozok! – válaszoltam a szőke hajú lánynak, aki fölötte térdelt. – Mentőt nem kell kihívni? Felviszem a hotelba.

- Egyenlőre még nem, rendbe fog jönni, csak túlságosan felizgatta magát, azt hiszem megfenyegették őt… Megyek veletek! A barátnője vagyok. A nevem Cece Meercy.

- Nem! Vigyázok rá én! Nyugodtan maradj itt! Úgyis bulizni jöttél, én hibám, nem szabadott volna őt itt hagynom. – kapott el a lelkiismeret furdalás.

- Harry, komolyan? Nem lesz gond? A szülei megölnek, ha valami baj történik vele.

- Cece, ne félj! Vigyázok rá! Tényleg! – néztem a szemébe.

- Oké! Bízok benned! Na menjetek! Sziasztok, remélem minden rendben lesz.

- Én is! Sziasztok! – köszöntem a megszeppent rajongóknak és a fiúknak.

Elindultunk, és lassan beültettem őt az autóba. Szegénnyel fogalmam sincs mit műveltek. Egyáltalán nem volt eszméleténél. Úgy sajnálom. Nyomtam egy puszit a homlokára és beindítottam a kocsit. Kelly egész úton nem szólt semmit, meg sem mozdult. Kezdtem komolyan aggódni érte. Megérkeztünk. Felemeltem, felvittem a szobába, lefektettem az ágyra. Szerencsére lélegzett, úgy tűnt semmi komoly, már ha mondhatnám arra, hogy valaki eszméletlenül fekszik, hogy semmi komoly. Kimentem készítettem magamnak egy kávét a konyhába, leültem a kanapéra. Csak figyeltem őt… 10 perc eltelt, és semmi, Kelly nem mozdult, csak halkan lassan szuszogott. Hiába szólítgattam, hiába fogtam meg a kezét, ő nem kelt fel. Most vagy soha! Kezembe vettem a neki elkészített vizet, és… és… ráöntöttem. Hirtelen köhögni kezdett, felemelte a fejét, nyöszörögni kezdett…

- Hol… vagyok? – kérdezte lassan kinyitotta a szemeit. – Harry te? És miért vagyok vizes? – próbált fölkelni, de túl hirtelen.-  Aú, a fejem, szédülök, le kell ülnöm vagy feküdnöm…  

- Na akkor annyi történt, hogy valamiért összeestél a bulin. Állítólag a rajongók kezdtek el fenyegetni meg ilyenek.

- Ja hát oké… Bocsi, hogy haza kellett jönnöd miattam! Nem bírom a feszültséget.

- Semmi baj. J

- Nem akarsz visszamenni?

- Viccelsz?? Itt nem hagylak!

- De már jól vagyok…- ült fel lassan, de láttam, hogy összeszorítja a fogát, aha, tényleg már jól van… -.-

- Nem megyünk sehová, nézd Kelly, tudom, hogy nem vagy jól… Tiszta fehér vagy!!

- Ilyen a bőrszínem!!

- Na persze!- néztem rá szemrehányóan.

- Harry menjünk! Miattam, nem kell lemaradnod a buliról!

- Szívesebben vagyok veled!

         

*Kelly szemszöge*

- Ez mit akar jelenteni?? – kérdeztem, kis szünet után, nem nagyon bírtam megérteni, amit mondott, a kóma még eléggé hatott.

- Hát egyszerűen, azt, amit mondtam.- nevetett, leült mellém a kanapéra, átölelte a derekamat, amitől kicsit zavarba jöttem.

- Mi a baj? Tiszta vörös vagy!

- Semmi… semmi- válaszoltam, ő közelebb hajolt hozzám, ujjaival kihúzta a hullámos tincseket az arcomból, számra tapasztotta az ajkait, megcsókolt. Ezernyi pillangó röppent fel a gyomromból, vadul csapkodtak, azt hittem elájulok megint… de nem tettem J

- Ezt miért csináltad?? -

- Bocsi… De nem bírtam megállni. – nézett a szemembe – Ne mond, hogy nem élvezted! – lökött meg kicsit oldalról, olyan kisfiús mosollyal. Nem mondtam neki semmit, csak vigyorogtam megállás nélkül.

*10 perc múlva*

- Most komolyan ilyen csöndben fogunk ülni, magunkba merülve, gondolkozva?? Legalább akkor ismerkedjünk össze.

- Oké, mesélj magadról. – mondtam

- Szerintem mindent tudsz már rólam. – nevetett fel.

- Ht oké… - elmeséltem neki mindent az életemről. – És ennyi.

- Nahát szép kis történeted van. Nem is mondtad, hogy gitározol!

- Akkor most már tudod! – kacsintottam rá. – Nem megyünk vissza??

- Rendben, de, csak ha megígéred, hogy többet nem esel össze…

- Persze… Nem áll szándékomban.

Elindultunk, nem volt olyan messze a koncertház, szóval viszonylag hamar odaértünk. Bementünk a terembe, Harry próbálta megfogni a kezemet.

- Kérlek ne most, ha még akarsz engem élve látni, így is elég pipák rám.- húztam el a számat.

- Okés- oké, megértem, majd idővel úgyis megtudják…

- Mit is kéne megtudniuk??

- Á semmit… - mosolygott magabiztosan. Aha értemJ

A többiek „látszólag” kedvesen üdvözöltek viszont, bár csak Hazza jelenléte miatt. Cece-t sehol nem láttam?

- Harry, Cece hol lehet??

- Nem voltam itt, fogalmam sincsen.

Hátrafordultam, és… és amit láttam… Zayn egy lánnyal ölelkezve táncolt, és … az a lány Cece volt :o.

- Mi a franc??? Ezek meg mit művelnek?? Cece mér nem szólt nekem?

- Na lesz egy kis beszédem Zaynnel az biztos!

Odamentem a barátnőmhöz, elhúztam őt félre.

-Óóóó Kelly…te… te…. itt vagy?? Hogyan kerültél ide?? Előbb még… ááá… nem értem. – dadogott tűzpiros arccal.

- Én teljesen jól vagyok, de az nem lényeges! Na mesélj szívi! Mi volt az a csók Zaynnel???

2. Dijam♥

Máris megkaptam a 2. dijamat♥ Nagyon-nagyon köszönöm Nikinek:)

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)

1.   Mi a kereszt neved, hogyan becéznek? Orsolya- Orsi :D 

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni? Listen to your heart♥♥ :( :)

3. Félsz a sötétben? Mikor hogyan xD

4. Szerelmes vagy valakibe? nem.

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?  Fürdő öltözőjében rámnyitott a takaritó, amikor öltöztem (nem lehetett bezárni) :D

6. Gondolatban öltél már meg valakit? Persze, ez milyen kérdés.. :D

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent? Nem vagyok babonás:)

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el? Szerintem... igen

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?  Nem számit mások véleménye... 

10. Kis korodban sírtál, ha szurit kaptál? Ki nem!:D

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél? Próbálnák normálisan élni tovább :)

12. Szoktál álmodozni? Jah... Szinte mindig. Élem az álmaim, álmodom az életem♥

13. Járnál Chace Crawforddal? Azt sem tudom ki az xD

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik? Fogalmam sincsen, majd idővel kitalálom *-*

15. Adni vagy kapni jobb? Adni természetesen.

16. Titkom: azért titok, mert titok :D

17. Bakancslista: nem szoktam bakancslistát irni, majd hozza a jövő azt, amit nekem eltervezett :) de egyet biztosan teljesitek, kijutok Londonba, elmegyek 1D koncertre♥

Küldöm a dijat: 

http://ifightwithyou.blog.neon.hu/

Köszönöm még egyszer Niki♥♥